Meddig mecsetelünk?

Téma lesz bizonyára a júniusi helyhatósági választásokon a Mecset-ügy: vitára ingerlő és a bukaresti szavazópolgárt megmozgató téma. Hogy akkor ha már lesz ortodox megakatedrális, elfér-e egyazon metropoliszban egy méretes mecset, melynek építéséhez az első engedélyt már kiállították. Felfüggesztett sztrádák már nem szelik át a fővárost, és nem azért, mert az ilyen tervekkel négy éve kampányoló főpolgármestert időközben felfüggesztették. Lehetne még szó az élhető Bukarestről, a földrengésveszélyes épületekről, közlekedésről és a zöldövezet elsorvadásáról. A diskurzus viszont, ahogyan az előjelekből kitetszik, mégis arról fog szólni, hogy ez a település mindenek előtt Románia fővárosa, és mint ilyen, mennyire nő fel ehhez a feladathoz. Miként és milyen mértékben lesz román ez a Bukarest? Amelyben 1900 táján több volt a zsidó tisztviselő, mint a román, a német és olasz építész, mint a román, a magyar szolgáló, mint a román, és a fogorvosok szintjén is alulreprezentálta magát a többség.

Azóta nagyot lépett előre a város: etnikailag homogénebb, amúgy meg szürkébb az egykoron kis Párizs címével kokettáló Bukarest. De hogy milyen lesz 2016 június ötödike után, erre a kampányban aligha találunk értékelhető-értelmezhető választ. Egyesek szerint románabb, nemzetibb, trikolórosabb.  Mások bizonyára európaibbra képzelik. Megint mások sajátosan korszerűnek álmodják. És lesznek olyanok is, akik csak elviselhetőbbé tennék.

A tét egyértelmű: aki Bukarestet elnyeri, jó eséllyel tekinthető a helyhatósági csatározások országos győztesének, és a beidegződések okán megváltja a jegyet az őszi parlamenti választások első rajtkockájára. Hogy közben a város marad a régi, „hat város egyben”-alapon működő, alulszervezett fejetlenség, az ne zavarjon senkit: az őslakos többgenerációs fővárosit, az ott pár évet időző egyetemistát, a korporációs albérlőt, vagy akár a külföldi üzletembert-turistát.

Eltelik újabb négy esztendő: a katedrális és a mecset már javában dübörgő építőtelep lesz, népessége az országos trendet követve megcsappan, szolgáltatásai ugyanúgy akadoznak, és eltűnik majd belőle még pár tucat műemlék-jellegű épület, a fiatal életerős munkaerő egy részével, aki nem várja meg az ez évi választásokat sem, mert gyereknapra meglepő ajándékot kapott: Svájc június elsejétől megnyitja munkaerőpiacát Románia előtt.

 Rostás-Péter István

Articol editat de fulopnoemi, 22 április 2016, 09:30 / actualizat: 23 április 2016, 12:14