9 óra 20 perc egy galambnak Kolozsvártól Kijevig. Most lehet kerülnie kell
Rostás-Péter István
Articol editat de kristalybea, 26 február 2022, 10:58
És lehet aggódni, remélni, arra gondolni makacsul, hogy minden szörnyűség meghozza a maga közvetett, nem szándékolt gyümölcsét. Hogy akkor bölcsebbek, megfontoltabbak, körültekintőbbek leszünk ezentúl. Éberebbek főleg, hogy az agresszió előszelét idejében észleljük. Az idejében pedig ne azt jelentse, hogy még van mód a menekülésre.
Amikor a járvány javában dúlt, azt hallottam mindegyre, csak nagyobb baj ne legyen, például háború. Ezt a vírus elleni harcot csak megvívjuk valahogy. És lám, mihelyt alábbhagyni látszik a kor, Kolozsvártól légvonalban 653 kilométerre fegyverek ropognak, és egy főváros próbál túlélni. Egy galamb kilenc óra húsz percet tesz meg Kolozsvártól Kijevig. Most lehet, hogy többet. Kerülnie kell. Helikopterek, vadászgépek, légvédelmi ütegek sorozatai rendre fenyegetik a röppályáján, mire odaér már kifacsart madár, a hosszú repüléstől meg a stressztől, mit átélt. És remeg a csőre, és nem fér el benne a zöldellő reményág. És nem azért, mert februárban amúgy is kevés a zöld, a harsogó, friss újrakezdést jelző rügyezés.
Rostás-Péter István
