Kisebbség a köbön
Sejtettem, tudni véltem, tapasztaltam, hogy Romániában minoritásnak lenni nem a legkényelmesebb halmazállapot. Gyanítottam, hogy a bármely kisebbségi létformák között is van különbség a komfortérzetet mérő képzeletbeli skálán. De most már megnyugodtam: van biztos nullapont, amelyhez viszonyítani lehet minden egyebet, ami a többségtől valamilyen módon eltér. És ez a romániai lutheránus. Aki most éppen német, pontosabban szász, de ez csak súlyosbító körülmény. Merthogy az államfő e kettős minőségére hivatkozva közölte: volt alkalma megtapasztalni a másságot, és nem híve annak a vallási fanatizmusnak, amelynek hátszelén aláírásgyűjtési kampányt szerveztek, és mintegy 3 millió kézjegyet gyűjtöttek az alkotmánymódosítást elérendő. Az alaptörvényben eszerint ki kéne jelenteni tételesen, hogy a házasság intézménye csakis a férfi és nő, vagy az illendőség kedvéért a nő és férfi közötti viszonyról, kapcsolatról szólhat. Iohannis is megszólalt, és tolarenciára, a másság elismerésére biztatott, és utalt arra, bár még nem került az ő asztalára a kérdés, de van róla véleménye, méghozzá eléggé egyértelmű. Az elnöki nyilatkozatot reakciók sora követte: az Ortodox Egyház kommünikéje, amelyben egy ilyen referendumot természetesnek, demokratikus igénynek minősít, de megszólalt Gigi Becali is, aki a focin és az ingatlanügyleteken kívül vallási témákban is szakértő. A makedón, tehát aromán, vagyis úgymond nem színtiszta román.
Becali a rá jellemző vehemens stílusban oktatja ki az államfőt, akit arra biztat, hogy a maga egy százalékával bújjon el a 90 százalékos ortodox többség elől, és különben is, a lutheránusok hamarabb elkárhoznak, mint a homoszexuálisok.
Gigi, aki évek óta az athoszi szerzetesek szponzora, bevallotta, hogy 40 ezer euróval támogatta a hagyományos családmodellt zászlajára tűző kampányt, illetve a mögötte álló szervezetet.
A honi ortodox egyház a hivatalos nyilatkozatban bevallottan aggódik a demográfiai hanyatlás miatt, és ezt is érvként hozza fel az azonos neműek házasságának elismerése ellen. Nem újdonság ez, a klérus képviselői már több ízben is odáig merészkedtek, hogy nyilvánosan kijelentették: a román néptől eleve idegen a homoszexualitás. Ezt a zsigeri alapbutaságot ha cáfolni próbálnám, azzal mintegy elismerném, hogy ez a kitaláció vitára érdemes. Azt viszont igencsak megkérdezném az egyházi és világi szolgálatos aggódóktól, hogy ugyan mitől fogy inkább a jó román: a kétes egészségügyi ellátástól, alkoholizmustól, mélyszegénységtől, a kivándorlástól, az életvitel-módosulástól, vagy attól, hogy teszem azt, a közeljövőben házasságot köthetnek azok, akik vállalják másmilyen, a bevettől eltérő nemi identitásukat. És akik, a tudomány jelen állása szerint amúgy, a suttyomban megélt családi közegükben sem tudnak-fognak utódot nemzeni.
És ennél a pontnál már egyenesen harmadlagos, hogy Iohannis, aki mindmáig diszkrét volt, ha kisebbségi témák kerültek terítékre, most visszafogottan, de egyértelműen fogalmazott. Nos, hogy miért tette ezt: belső indíttatásból, brüsszeli sugallatra, vagy éppen valami nemzetrontó világösszeesküvés ösztökélésére, valóban nem ez izgat. Ugyanaz a Iohannis, ne feledjük, nagyszebeni polgármesterként németes alapossággal elszabotálta a magyar pavilon felállítását, amikor a város Európa kulturális fővárosaként került a forgatag kellős közepébe. Mostani álláspontja ezentúl hivatkozási alap, az elnöki coming out referencia, már csak a drukk marad, hogy minél többen élnek is ezzel az eséllyel.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 október 21, 13:30
