Ahogyan a hajó elmegy
Fotó: Facebook / Musai-Muszáj
Nézem a lehetőséget, amint tovaúszik a Szamoson: reggeli buszozás közben jó szögben látni a folyót. Előnyös szemlélődési pont, merthogy folyton változik. Nem úgy, mint a táblaügy, amely csak szűk variációkat letudva egy helyben toporog. Nagybányán eközben kikerültek a háromnyelvű jelzések arról, hogy ez egy sokszínű-többetnikumú település.
Nálunk még a városkapuk, a szabványos névtáblákat úgymond kiváltó, alternatív szimbolikus pótlék sem épült meg. Jogi zsákutcákban ácsorgunk, de az idő már lejárt, sőt, sportnyelven szólva, már a hosszabbítás is fogytán. Jövő héten eldől, melyik romániai város lesz Európa kulturális fővárosa 2021-ben. A jelöltek mezőnye erős: Temesvár a határszéli fekvésével bevonzhatja a román és a szerb Bánságot és Szegedet, Bukarest a főváros plusz-esélyével várja az eredményhirdetést. Nagybánya most táblatéren beelőzött, és biztosan tesz róla, hogy ez a lépés kellő médiavisszhangot kapjon így a finisben.
Kolozsvár – hát igen, a római múlt, a kincsesség, a 700 év, az egyetemi központi jelleg, a TIFF, az Untold, a Magyar Napok, sok minden mellette szól. Csak hát a tábla, ez a fránya kis felület, amelyet gépkocsiból, ha a forgalomra figyelsz, talán nem is vennél észre. Tartok attól, hogy a zsűri felülnézetből, nem buszról elemzi a jelöltek ajánlatát. Én a buszról csak azt láthatom, amint a Szamoson lefelé elúszik a lehetőség Apahida irányába.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 szeptember 9, 13:01 / actualizat: 2016 szeptember 12, 11:57
