Exportált pátria
A túlfejlett humorérzékűek, akikben némi fanyarkás bezzegeléssel kevert cinizmus is fellelhető, most fellélegezhetnek: Románia végre ott van az európai élvonalban, negyedikek vagyunk az országból elvándoroltak számát összegző rangsorban. Három millió négyszázezer állampolgárunk él a határokon túl. Ennél csak a britek, a németek, és a lengyelek mozgékonyabbak. Románia összlakosságához képest 17 százalékos a külföldi diaszpóra. Majdnem egyötödnyien másutt boldogulunk, mint ahol az útlevelünket kiadták. Ez hivatalos tavalyi ENSZ-statisztika. Azóta meglehet, még néhány tízezren döntöttek úgy, hogy kívül tágasabb. És a kormánynak, de általában a politikai-szellemi elitnek nincs ötlete arról, milyen stratégiát kellene alkalmazni ahhoz, hogy a tömeges eltávozás ne gyengítse, vagy ha akarom, kevésbé tegye sérülékennyé Romániát. A hazai társadalom katasztrofális korfája miatt felgyorsulhat az aktív-inaktív lakosság között kialakult és máris aggasztó méreteket öltött eltolódás, egyensúlyvesztés.
Hogyan lehet rábírni a spanyol földeken napszámosként boldoguló eprészt és a skandináv térségben megtelepedett fiatal IT- szakembert arról, hogy érdemes befektetni a bölcső környékébe – hát ez valóban szakpolitikai kihívás, magyarán bökkenő a javából. Olyan tartalékokat rejt ez a majd’ 3 és fél milliónyi lélek, amit alig vagy egyáltalán nem aknáztunk ki. Országnyi népességről van szó, több, mint Albánia lakossága (de jóval meghaladja Litvánia, Lettország, Koszovó, Szlovénia, Észtország és Macerdónia populációját is).
Most, hogy a hétvége a vándorlásról szól Magyarországon, jó lesz belegondolni: ha Románia, de bizonyos mértékben nyugati szomszédja is nem lép kellő következetességgel a külföldre szakadtak, vagy menekültek ügyének árnyalt és egyben hatékony megoldása-kezelése irányába, akkor lehet akár kétévente referendumot kiírni vendégszeretetből és szolidaritásérzetből, a voksok közötti időszakban marad a hiátus, mely egyre inkább arra fogja késztetni pártjainkat és kormányainkat, hogy okos beléptető-politikát dolgozzanak ki, alkalmazzanak. És akkor nem lesz meglepő még az erdélyi falvakban sem a fiatal egyiptomi sarki boltos, a szír kézműves, vagy a marokkói kisvállalkozó. Esetleg az afgán fuvaros.
Articol editat de fulopnoemi, 30 szeptember 2016, 13:04
A túlfejlett humorérzékűek, akikben némi fanyarkás bezzegeléssel kevert cinizmus is fellelhető, most fellélegezhetnek: Románia végre ott van az európai élvonalban, negyedikek vagyunk az országból elvándoroltak számát összegző rangsorban. Három millió négyszázezer állampolgárunk él a határokon túl. Ennél csak a britek, a németek, és a lengyelek mozgékonyabbak. Románia összlakosságához képest 17 százalékos a külföldi diaszpóra. Majdnem egyötödnyien másutt boldogulunk, mint ahol az útlevelünket kiadták. Ez hivatalos tavalyi ENSZ-statisztika. Azóta meglehet, még néhány tízezren döntöttek úgy, hogy kívül tágasabb. És a kormánynak, de általában a politikai-szellemi elitnek nincs ötlete arról, milyen stratégiát kellene alkalmazni ahhoz, hogy a tömeges eltávozás ne gyengítse, vagy ha akarom, kevésbé tegye sérülékennyé Romániát. A hazai társadalom katasztrofális korfája miatt felgyorsulhat az aktív-inaktív lakosság között kialakult és máris aggasztó méreteket öltött eltolódás, egyensúlyvesztés.
Hogyan lehet rábírni a spanyol földeken napszámosként boldoguló eprészt és a skandináv térségben megtelepedett fiatal IT- szakembert arról, hogy érdemes befektetni a bölcső környékébe – hát ez valóban szakpolitikai kihívás, magyarán bökkenő a javából. Olyan tartalékokat rejt ez a majd’ 3 és fél milliónyi lélek, amit alig vagy egyáltalán nem aknáztunk ki. Országnyi népességről van szó, több, mint Albánia lakossága (de jóval meghaladja Litvánia, Lettország, Koszovó, Szlovénia, Észtország és Macerdónia populációját is).
Most, hogy a hétvége a vándorlásról szól Magyarországon, jó lesz belegondolni: ha Románia, de bizonyos mértékben nyugati szomszédja is nem lép kellő következetességgel a külföldre szakadtak, vagy menekültek ügyének árnyalt és egyben hatékony megoldása-kezelése irányába, akkor lehet akár kétévente referendumot kiírni vendégszeretetből és szolidaritásérzetből, a voksok közötti időszakban marad a hiátus, mely egyre inkább arra fogja késztetni pártjainkat és kormányainkat, hogy okos beléptető-politikát dolgozzanak ki, alkalmazzanak. És akkor nem lesz meglepő még az erdélyi falvakban sem a fiatal egyiptomi sarki boltos, a szír kézműves, vagy a marokkói kisvállalkozó. Esetleg az afgán fuvaros.
Rostás-Péter István
