Lobogó-diplomácia
Most akkor a nagykövet tájékozatlan, felelőtlen, vagy igenis szándékos gesztussal ragadta meg a székely zászló felső szélét és az alkalmat, hogy lefotóztassa magát két székelyföldi vezető meg egy püspök karéjában, a Hargita és Kovászna megyében nemrég megejtett terepszemlén? A tapasztalt diplomata nem hátrált ki az ilyenkor felturbózott sajtó kérdései elől, és igen elegánsan, mondhatni előírásszerűen viselkedett. Illemtudóan – ahogyan ő értékelte a gesztust. Vendégként több jelképes ajándékot kapott, ezek között egy zászlót is. Amely véletlenül kibomlott, mert selyemből lévén megesik az ilyesmi. S hogy a lobogó ne landoljon a padlón, hirtelen odakaptak: megcsippentették, és ekkor villant a fotográfus vakuja is. Ez egy változat, most épp az enyém.
Az össznemzeti frász újra előbújt, és már átkaroló hadműveletről regéltek, kétfrontos dúlásról, mert alig pár nappal a zászlós fénykép előtt a kisinyovi amerikai nagykövet nyilatkozott meredeket Bukarest szerint. Azt, hogy a Pruton túliaknak megvan a maguk útja, sorsa, jövőképnek hitt elgondolása, például egyesülésről.
Ezen az őszön akár egy szüreti bálon is, ha felvillan a székely zászló és lesz rá agilis fotós-tévéoperatőr, hogy megfelelő szögben láttassa libbenését, médiaeseményt kreál belőle. Csak az elhelyezés, a hozzá fűzött komment legyen megfelelő. És lehetőleg két negatív töltetű hír közé gyömöszölve kerüljön adásba. A kék-arany posztó rázása új vagy megújuló nacionál-sovén csoportosulásoknak és köröknek mint jó ideje áhított levegőbuborék, olyan: végre képbe kerülnek ők is, egy délutánra-estére ott tolonghatnak nyilatkozataikkal, bezzegelnek, kérdőre vonják az ímmel–ámmal állást foglaló minisztériumi illetékeseket, egyszerűen elemükben érzik magukat.
Elemi erejű volt az az öröm is, amikor kisebbik lányom volt óvodástársával találkozott nyáron, egy tusnádi gyalogátjárón. A gyerekek önfeledten ugrándoztak és lefoglalták magukat, a szülők az árnyékba húzódva tárgyalták az őszi iskolakezdést, a nevelési tippeket, az ilyenkor szokásos közös témákat. Elváláskor Janka azt mondja Petrának, hogy várja őt szívesen Szentgyörgyön nagytatáéknál, és rögtön mondja is a címet: Csíki utca, vaskapu, székelyzászló.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 szeptember 16, 08:53 / actualizat: 2016 szeptember 16, 15:40
