Meddig mecsetelünk?

Articol editat de fulopnoemi, 22 április 2016, 09:30 / actualizat: 23 április 2016, 12:14

Azóta nagyot lépett előre a város: etnikailag homogénebb, amúgy meg szürkébb az egykoron kis Párizs címével kokettáló Bukarest. De hogy milyen lesz 2016 június ötödike után, erre a kampányban aligha találunk értékelhető-értelmezhető választ. Egyesek szerint románabb, nemzetibb, trikolórosabb.  Mások bizonyára európaibbra képzelik. Megint mások sajátosan korszerűnek álmodják. És lesznek olyanok is, akik csak elviselhetőbbé tennék.

A tét egyértelmű: aki Bukarestet elnyeri, jó eséllyel tekinthető a helyhatósági csatározások országos győztesének, és a beidegződések okán megváltja a jegyet az őszi parlamenti választások első rajtkockájára. Hogy közben a város marad a régi, „hat város egyben”-alapon működő, alulszervezett fejetlenség, az ne zavarjon senkit: az őslakos többgenerációs fővárosit, az ott pár évet időző egyetemistát, a korporációs albérlőt, vagy akár a külföldi üzletembert-turistát.

Eltelik újabb négy esztendő: a katedrális és a mecset már javában dübörgő építőtelep lesz, népessége az országos trendet követve megcsappan, szolgáltatásai ugyanúgy akadoznak, és eltűnik majd belőle még pár tucat műemlék-jellegű épület, a fiatal életerős munkaerő egy részével, aki nem várja meg az ez évi választásokat sem, mert gyereknapra meglepő ajándékot kapott: Svájc június elsejétől megnyitja munkaerőpiacát Románia előtt.

 Rostás-Péter István