Helyben vagyunk!

Valamiért külön-külön egyik program sem az igazi. Külön-külön mindegyik egy jól behatárolható közönségnek szól, az esetek többségében csupán egy szűk kör érdeklődését felkeltve. Egyben, a Kolozsvári Magyar Napok által nyújtott keretben, az egész egy csodálatos valamivé formálódik.

Lejárt a Kolozsvári Magyar Napok 16. kiadása. Hogy őszinte legyek, továbbra sem tudom megfejteni az eseménysorozat óriási sikerének titkát. Mi az a plusz, ami 8 nap alatt tízezreket mozgat meg? Mit tudnak nyújtani a magyarnapok, hogy tömegesen bevonzanak olyanokat is, akik az év során semmi más magyar vonatkozású eseményen nem vesznek részt? Minek tulajdonítható, hogy sok elszármazott úgy szervezi a szabadságát, hogy augusztus 20-a körül Kolozsváron legyen? Vagy, hogy az érettségi találkozók időpontját augusztus harmadik hetére tervezik? Hiszen koncertek vannak máskor is. Kézműves, illetve őstermelői vásár van minden héten. Konferenciákkal, szakmai tanácskozásokkal, filmvetítésekkel, ifjúsági és gyerekprogramokkal, sporteseményekkel egész évben Szamost lehetne rekeszteni. Múzeumok, színházi és operaelőadások, könyvvásárok, politikai fórumok, kiállítások, egyházi szervezésű események, vezetett túrák, kürtős, hotdog- és borárusok egymást érik január elejétől december végéig.

Valamiért külön-külön egyik program sem az igazi. Külön-külön mindegyik egy jól behatárolható közönségnek szól, az esetek többségében csupán egy szűk kör érdeklődését felkeltve. Egyben, a Kolozsvári Magyar Napok által nyújtott keretben, az egész egy csodálatos valamivé formálódik. Egy varázslattá, ami számomra továbbra is egy megmagyarázhatatlan mágnesként működik.

A magyar napok lett az origó, vagy, ahogy Gergely Balázs főszervező fogalmazott az esemény műsorfüzetében: sokan vagyunk, akik számára egy esztendő az egyik Magyar Napoktól a másik Magyar Napokig tart.

Ha mégis megpróbálok magyarázatot adni a magyarnapok hihetetlen sikerére, talán azt kell mondanom, hogy ez az egyedüli olyan kulturális esemény, seregszemle, amit mindenki a magáénak érez. A kisgyerektől a dédnagytatáig, az egyetemi professzortól, a melósig, az Andrei Muresanu negyedben élő polgártól a monostori panelben, a kilencedik emeleten, vegyes házasságban élő lakóig, mindenki úgy gondolja, igen, a Kolozsvári Magyar Napok a miénk. A mi közösségünké. Amire mindannyian büszkék tudunk lenni. Amiről tudjuk, hogy a román társaink is csodálattal beszélnek, értékelik, dicsérik. Helyben vagyunk, szólt az idei esemény jelszava. Miénk itt a tér, hangzott el pár évvel ezelőtt.

Igen, talán ez lehet a magyarázat.