Túlélési szótár boomereknek

Számomra egy picit ijesztő, hogy nem tudom tartani a lépést a Z generációval, mert a szlengjük annyira gyorsan pörög, hogy mire megjegyzek egy kifejezést, már idejét múlta. Könnyen előfordulhat, hogy mire ez a jegyzet elhangzik a rádióban, már röhögni fognak rajtam a kölykök, hogy le vagyok maradva.

Siiiixxseveeeen! Van olyan szülő, akinek a hátán még nem áll fel a szőr ettől az egykor oly ártatlan két számjegytől? A skibidi toilettől, a raise your jajajatól és a balerina capuccinatól nem jön, hogy nekifusson a falnak?

Van egy rossz hírem, eljön az idő, mikor ezeket vissza fogja sírni. Mert ez még nem az alja. Ezek csupán az elemisták apró kedvencei. A kiskamaszoktól már ilyen mondatokat hallani: Low key ez a kid sick, de a vibeot nem adja. Hogy mi vaaan? Még most is törném a fejem azon, hogy mit is akart ezzel mondani az ifjú költő, ha nem lenne otthon nekem is egy tizenévesem, akit időnként értelmező szótárként használhatok. Szóval a mondat magyarul valahogy így hangzik: Egyébként menő ez a gyerek, de nem vagyunk azonos hullámhosszon, vagy nincs jó energiája.

És ha nem szép, akkor pass, a minden idők legjobbja a goat. Ha valami jól sikerül, slay, de ha balul sül el, azaz így jártál, akkor már womp womp, a cook az, mikor valami jóra készülsz, a cap pedig a kamuzás, a brainrotkidek azok a gyermekek, akik úgymond soha nem fogtak még füvet. Ha valaki delulu, azt jelenti, hogy irracionális, az Ohio, az kérem szépen nem az amerikai állam, hanem a valami fura megfelelője. A no diff a tulajdonképpeni sima liba, azaz a nagyon könnyű, a rollolás a távozás, a flexelés pedig a menőzés, dicsekvés megfelelője. Ha nem mondta Önökre még egy kamasz sem, hogy Low Aura, akkor örüljenek, mert azt jelenti, hogy nem csináltak semmi borzasztóan cikit.

Persze, tudom, hogy magának a szlengnek, azaz a csoportnyelvnek az a lényege, hogy a külső fül ne értse. És ha tetszik, ha nem, ma mi vagyunk azok a felnőttek, akik előtt a gyermekek kódolva beszélnek. Mi vagyunk a milleniálok vagy neadjisten a boomerek, és ebbe a két kategóriába tartozni elég cringe, azaz kínos.

Tud fájni, mikor szülőként rájövünk, hogy bár egy vérből valók vagyunk és ugyanaz az anyanyelvünk, a gyermekünk által használt szavak teljesen idegenül hangzanak. Miközben ő ezzel a szlenggel a világ bármely táján élő kortársával megérteti magát. Mert mindenhol ugyanazt jelenti a rizz vagy a looksmaxxing, és ha a kiskamasz az arcélére majd állkapcsára mutat és végighúzza rajta az ujját, akkor éppen mewingol, éljen bár New Yorkban, Hong Kongban vagy Bivalyröcsögén.

Számomra egy picit ijesztő, hogy nem tudom tartani a lépést a Z generációval, mert a szlengjük annyira gyorsan pörög, hogy mire megjegyzek egy kifejezést, már idejét múlta. Könnyen előfordulhat, hogy mire ez a jegyzet elhangzik a rádióban, már röhögni fognak rajtam a kölykök, hogy le vagyok maradva.

De még ha reménytelennek is tűnik, muszáj erőfeszítést tennünk, lépjünk túl a „zsír”, a „király” és a „vágom” szentháromságon, ha érteni szeretnénk, hogy miről beszélnek gyermekeink.

Ezen vagyok én is, ám néha úgy érzem, hogy jól jönne egy erős kávé, de mivel nem kávézom, keresnék inkább egy békés sarkot, ahol csendesen sírdogálhatok egyet. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy lassan a szabad sarkok is elfogynak, mert mindegyikükben ott kucorog már egy-egy boomer sorstársam. A lányomtól pedig továbbra is szinte naponta hallani fogok valami újabb agyzsibbasztó kifejezést, de most az egyszer hálás vagyok neki ezért, mert segített valamelyest eligazodni ebben a káoszban, és nélküle ez a jegyzet sem születhetett volna meg.