Hol van az önvédelem és a sajtószabadság határa?
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács listázásáról beszélgettünk Bányai József ügyvéddel.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2026 június 12, 14:47
Összehangolt nyomásgyakorlási és hiteltelenítő kampánynak tekinti a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács a velük szemben megfogalmazott kritikákat. Legutóbbi határozatukban ezekkel a vádakkal listáztak sajtóorgánumokat, civil szervezeteket és politikai szereplőket is, akik szerint ez már túlmutat az intézményi önvédelem határain, továbbá felveti a sajtószabadság és a civil kritika korlátozásának veszélyét.
A CSM egy több mint 70 oldalas dokumentumban azt írja, hogy egyes újságírói anyagok megjelenésének időzítése nem véletlen, hanem fontos politikai és intézményi döntésekhez igazodik, és ez szerintük kérdéseket vet fel a sajtó szándékaival kapcsolatban. A testület úgy látja, hogy ez a jelenség az igazságszolgáltatás függetlenségét is veszélyeztetheti. A CSM emellett azt állítja, hogy mintegy 3500 bíró közgyűléseken szinte egyhangúlag kiállt a függetlenség mellett, de a Bírák Fóruma szerint ez félrevezető, mert nem ugyanazokról a szövegekről és kérdésekről döntöttek mindenhol.
Egyes civil szervezetek azt hangsúlyozzák, hogy a CSM egy egységes „kritikai blokkba” sorolja őket a sajtóval együtt, ami szerintük leegyszerűsítő és megbélyegző. A jogvédők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint a bíráknak és az igazságszolgáltatásnak szélesebb kritikát kell eltűrnie, mint más intézményeknek. A CSM viszont azzal érvel, hogy nem kritikáról, hanem az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető összehangolt nyomásgyakorlásról van szó, amely ellen kötelessége fellépni.
A vita középpontjában az áll, hogy hol húzódik a határ az intézményi önvédelem és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása között. Erről beszélgettünk Bányai József ügyvéddel.
Riporter: Birtalan Albert
