Élő Kolozsvári Rádió

Kondikák büszke népe

Demeter András miniszter ugyan visszavonta a vitatott rendeletet, de azért érdemes időzni a témánál, hiszen megint oda lyukadtunk ki, hogy heherészünk a szellemi munkát végzők felháborodásán, ez alkalommal az előadóművészek tiltakozásán.

Kondikák büszke népe
2026 február 11, 13:39

A nosztalgiázásban tocsogó romániaiak boldogok lehetnek, visszatért a kondikák divatja, és azokat a működési területeket sem kíméli, ahol a munka minőségét nem lehet rőffel mérni. Értem én, hogy egy gyárban nyilvántartható, hogy ki hány terméket bocsátott útjára a futószalagok mellől, vagy mennyit dobozolt, de azt az ötletgazda Számvevőszéknek is tudnia kellene, hogy a szellemi munkát másként kell taksálni.

A megszorító intézkedések sokasága padlóra vágta a polgárok többségét, üres az emberek pénztárcája, luxusadónak is hívhatnánk például az ingatlanadót. Egyre több kritika éri a közalkalmazottakat, részben érthető módon, de azért ismét érdemes hangsúlyozni, hogy közalkalmazott az is, aki az életünket menti, aki nélkül nem tudjuk a család aktuális ügyeit intézni: születést, halálesetet, személyi aktákat és sorolhatnám. A tanárok is folyamatosan megkapják, hogy lógatják a lábukat.

Bukarestben nemrég a művészeket pécézték ki maguknak, kijelentve: napi 8, heti 40 órát kötelesek dolgozni, mindezt a kondika bizonyítja majd. Évi 1.800 órát kell összehozniuk, leosztva 12 hónapra.

A Filharmónia fúvósa, ha 8 órát fújja, hetekre elnémulhat. A balerina, ha napi 8 órát tipeg lábujjhegyen, olyan ízületi gyulladást hoz össze, hogy túl hamar nem lép színpadra. Az operaénekes, ha 8 órát áriázik, este, az előadás után simán kifütyülhetik, úgy bereked.

Vegyünk egy konkrét példát, most a színészekre összpontosítva: Shakespeare III. Richárdját viszik színre. Hat hét próbaidő, naponta 10-12 óra munka. A III. Richárdot játszó színésznek óriási mennyiségű szöveget kell elsajátítania. Amikor azt tanulja, nem dolgozik? Vagy ő a koreográfia gyakorlása közben memorizálja a monológját? S mi történik a bemutató után? Tegyük fel, hogy az előadás óriási siker, gyakran tűzik műsorra. Bemutató után ez azt jelenti, hogy van mondjuk egy összeolvasó próba, sminkelés, beöltözés, játék. Az előadás 3 órát tart, aznap a pontázs 6 órát jelez. Ejnye-bejnye, itt bizony hibádzik valami. Még szó sem volt arról, hogy hány előadást tartanak egyszerre színen, hány ember bőrébe bújnak a színészek, hogy arra érzelmileg is fel kell készülni, hogy ma este diktátor vagy megalázott szolgálólány leszek. Nem érdekes, centizünk. Számos kommentet láttam, rengeteg rosszindulatú megjegyzést: hogy a színészek Május 2-n napozva vagy kocsmában tanulják a szövegüket. Hogy rengeteg fellépést vállalnak intézményen kívül. Csak halkan jegyzem meg, legtöbbet ingyen, szeretetből, de ha véletlenül fizetik őket, akkor sem lesz belőle cabrio. Az bezzeg Isten áldása, hogy a víz-gázszerelő szombaton délelőtt eljön hozzánk, ha csőtörés van. Ne jöjjön. Tűzesethez csak annyi tűzoltó menjen, ahány éppen szolgálatban van. Ha riasztanak további embereket, azok előtte térjenek be aláírni a kondikát, mert hivatalosan szabadok voltak aznap éjszaka.

Nem lehet eltérő tevékenységtípusokat azonos mérce szerint megítélni. Sokat elmond a társadalmunkról, hogy miként bánunk a művészeinkkel. Legtöbbször olyan emberek kommentálnak, akiknek kevesebb kötet van a házukban, mint szövegkönyv a színész otthonában.

S ezeket a becses kondikákat ki elemezné? 10 ezer lejes fizetésért egy ember a minisztériumban a szamárfüles, megviselt lapok alapján tologatja jobbra-balra a plusz és mínusz órákat? Talán Május 2-n, napozás közben, vagy a kocsmában bifláz, számol, felkiáltójelez?

Kondikák büszke népe, térj már vissza a realitás talajára, mert a totális elhülyülés roppant közel van, és hamarosan már csak a politikusok, és az őket kiszolgáló intézmények maradnak életben.

Amúgy ha legközelebb egy parlamenti szavazás azért hiúsul meg, mert sok volt a hiányzó elöljáró, akkor verjük mi is az asztalt: Ide a kondikát!

Ne siess, otthon várnak!
Kanapéfilozófia kedd, 2026 június 92026 június 9, 12:10

Ne siess, otthon várnak!

Lehet, hogy nem idézem szó szerint a néhány évvel ezelőtti magyarországi közúti kampány szlogenjét, hiszen csak néhányszor olvastam. Az...

Ne siess, otthon várnak!
Nekünk semmi sem jó
Kanapéfilozófia péntek, 2026 június 52026 június 5, 14:01

Nekünk semmi sem jó

A jelenlegi oktatási rendszerről való vitákban mindig elhangzik, hogy a hatalmas méretű tananyag mellett az is óriási hibája, hogy nem...

Nekünk semmi sem jó
Ismeretlen ismerősünk: Robi a kínai vendéglőből
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 június 42026 június 4, 12:36

Ismeretlen ismerősünk: Robi a kínai vendéglőből

Robi nagyon jól érzi magát a Bánffy/Cloșca utca elején lévő kínai vendéglőben, kedvence a marhahúsos noodles. Azt mondja, jó hangulatban...

Ismeretlen ismerősünk: Robi a kínai vendéglőből
Egy öngyilkosság margójára
Kanapéfilozófia kedd, 2026 május 262026 május 26, 13:04

Egy öngyilkosság margójára

Két hete egy tizenéves konstancai fiú öngyilkos lett, mert az édesapja nemhogy nem fogadta el szexuális orientációját, hanem bántalmazta is...

Egy öngyilkosság margójára
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 május 212026 május 21, 13:42

Ismeretlen ismerősünk: Vivien, aki gyermekkori álmát váltotta valóra

Gál Vivien, a Vivora Jewel megálmodója többnyire fülbevalókat hozott magával nemrég a sétatéri Kaszinónál tartott fiatalos fesztiválra,...

Ismeretlen ismerősünk: Vivien, aki gyermekkori álmát váltotta valóra
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 május 142026 május 14, 14:11

Nesze neked Vadim-örökség

“Hunivadékok!” “Takarodjanak Magyarországra!” ”Ismét a napjukat ünneplik ezek a nyomorultak!” “Irány Mongólia!” “Bezzeg...

Nesze neked Vadim-örökség
Kanapéfilozófia szerda, 2026 május 132026 május 13, 13:08

No comment

Csodálatos lény az ember, mindent tud, mindenhez ért! Anélkül, hogy tanulta volna! Ha nem hiszik, figyeljék a kommenteket! Ezekben aztán benne...

No comment
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 május 72026 május 7, 12:06

Ismeretlen ismerősünk: Britta, a kedves kiszolgáló a játékboltból

Fél éve dolgozik a Boribon nevű játéküzletben, de már korábban is szívesen betért a Bolyai utcai térbe. Azt mondja, az ő gyermekkorában...

Ismeretlen ismerősünk: Britta, a kedves kiszolgáló a játékboltból