Kikapcsolunk…

Mármint a digitális világból.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2026 július 27, 12:47

Néha akaratunk ellenére történik, amikor lemerül a telefon. Tudom, a hordozható, külső akkumulátorok világában ez már sci-fi-be illő kijelentés, de az új telefon új energiahordozóját még mindig legalább háromszor le kell meríteni: azt üzeni a gyártó – természetesen a készüléken keresztül –, hogy legkevesebb három vagy legtöbb öt alkalommal ajánlott teljesen feltölteni majd teljesen lemeríteni a készülék akkumulátorát. Utána, persze, mindenki azt javasolja majd, hogy tartsam 20-80% között. Remélem, úgy lesz, de egyelőre le kellett küzdenem a nem tudok vásárolni, lemerült a telefonom szindrómát. És ez is megviselt lelkileg.

Észrevették vajon, hogy saját lelki, testi és szellemi akkumulátorainkra senki nem ad használati utasítást? Arra magunktól jövünk rá, hogy ha valamelyik teljesen lemerül, akkor kell valami, ami feltölti, és az általában szokatlan tevékenység lesz. Aki fizikai munkát végez, annak általában szüksége van a pihenésre, heverészésre. Aki szellemi munkájában elfárad, gyakran fizikai tevékenységgel kapcsolódik ki, mondjuk kertészkedéssel, sőt, urambocsá’ takarítással töltekezik. Nem viccelek, az is feltölthet.

S ha ez nem elég, akkor jöhetnek szóba az újra divatba jött nagymamás vagy nagypapás tevékenységek: befőzés, kézimunka, fúrás-faragás.

Az előbbiekről hosszabban tudnék értekezni, mert azokat én is művelem. De éppen ezért, most az utóbbiról ejtenék szót.

Gyerekkori ismerősöm ma nemzetközi vállalat gazdasági vezetője. Naponta több órán át autót vezet, s még többet tölt irodában, jellemzően a székén ülve. Amúgy tömbházban lakik, és a valaha volt szárítóban barkácsolni szokott: hol egy polcot, hol egy állványt készít el a lakásba. Ugye, értik: nem azért, mert nem tudná megvásárolni, hanem azért, mert szereti ezt a matatást, alkotást. Mert kikapcsol, időt hagy gondolkodni – vagy éppen semmire nem gondolni. Én meg azt gondolom, ha ő vezető beosztásúként megteheti, akkor mindenkinek beleférhet az idejébe. Már csak meg kell találni, hogy mi legyen az, ami egy időre leválaszt a képernyőről: kifaragni, meghorgolni vagy megvarrni azt a modellt, amit a Pinteresten találtunk, visszarakni a régi szék kiesett lábát, varrni rá új huzatot – és még sorolhatnám, de nem teszem, inkább megyek, és megvalósítom, legalább egy részét.

A kanapé széléről is kellemes kikapcsolódást kívánok mindenkinek!