zAI

Egy kedvelt erdélyi célpontnak egy kedvelt vendéglátóipari egysége egy szombat délután órákon át bömböltetett az egész utca örömére olyan zenét, amelyről azt feltételezem, hogy géppel generált volt. Nem állíthatom biztosra, mert nem láttam a lejátszási listát, de a legelvetemültebb, háromakkordos zenekar sem hiszem, hogy képes pont ennyire egyformán hangzó dalokat írni, tíz-húszat egymás után.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2026 szeptember 4, 12:48

A nyár, amikor az AI lejött a képernyőről és bemászott a kirakatokba. Ezzel a címmel jelent meg egy cikk augusztus végén a 444 portálon, és pontosan erről szólt. A mesterséges intelligencia néhány évvel ezelőtt mászott be az online életünkbe, de 2026-ra már a lángost, az állásokat és a koncertet is ugyanolyan AI-slop plakátokkal reklámozzák a közösségi médiában és a hirdetőoszlopokon egyaránt.

A slopnak ebben az értelemben tudtommal nincs még hivatalos magyar fordítása, számomra az egyik legszimpatikusabb javaslat a „moslék”, románul meg a „jeg”. Jól leírják ezek a szavak azt a vizuális – és nemcsak – szemetet, amivel teleszóródtunk az életünk megkönnyítésének jegyében. Erősen fogalmaztam? Lehet.

Az AI kapcsán a viták folyamatosan zajlanak a szakértők között. Én laikusként a kelleténél valószínűleg kissé radikálisabb álláspontot képviselek. Hiába próbálok úgy tekinteni rá, mint egy eszköz, aminek csak a nem megfelelő használatával van gond, ez annál több. Eszköz a képszerkesztő, szövegszerkesztő, videószerkesztő program, amelyeknek a használata mégiscsak igényel némi tanulást és gondolkodást, szépérzéket, akkor is, ha nem szakértőként használjuk, nem ebből élünk. Nem arról van szó, hogy bedobunk mindent egy nagy olvasztótégelybe, és majd kijön valami a végén, hanem ott van a kezünk nyoma azon a plakáton mondjuk, amelyen igazgattuk a betűket, hogy két milliméterrel odébb álljanak, mert az úgy jobban néz ki. Értem azt is, hogy minden bizonnyal különbség van egy ingyenes és egy fizetős AI végterméke között, és hogy nagyon sok függ attól, hogy hogyan fogalmazzuk meg a parancsot, a promptot. Viszont azt látjuk, hogy sokszor még ennyi gondolat sem megy bele az egyenplakátok megtervezésébe, mert jólvanazúgy. Főleg, hogy már a sógort sem kell megkérni, hogy Paintben dobjon össze valamit – dizájnerek megfizetéséről rég nem beszélünk ezen a szinten –, mert ő is elszöszöl vele akár fél napot is, míg a gép fél perc alatt kidobja.

No, de miután már szinte hozzászoktam és beletörődtem, hogy a plakátok ilyenek lesznek még legalábbis egy darabig, nemrég olyannal szembesültem, amit – mondjuk ilyen mémszövegesen – nem láttam jönni. Egy kedvelt erdélyi célpontnak egy kedvelt vendéglátóipari egysége egy szombat délután órákon át bömböltetett az egész utca örömére olyan zenét, amelyről azt feltételezem, hogy géppel generált volt. Nem állíthatom biztosra, mert nem láttam a lejátszási listát, de a legelvetemültebb, háromakkordos zenekar sem hiszem, hogy képes pont ennyire egyformán hangzó dalokat írni, tíz-húszat egymás után. Lehet, hogy igen, viszont többen is AI-t sejtettünk mögötte.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy pont ez alkalommal mesterséges intelligenciával létrehozott zene szólt vagy sem, a lényeg, hogy az lehetett volna, és lassan alig tudjuk megállapítani. Néhány nappal az említett helyzet előtt Facebookon láttam egy, a Kolozsvári Magyar Napok koncertfelvételeiből összevágott videót, amelyre géppel generált zenét vágtak, egyfajta rajongói himnuszát a rendezvénysorozatnak. Önmagában ezzel nincs baj, de sehol nem volt feltüntetve, hogy ez AI, és már voltak olyan kommentek, hogy „jól sikerült, mikor volt a felvétel?”

Azon gondolkodom közben, hogy az évtizedek óta létező elektronikus zenei műfajok számai is géppel készülnek, és ilyen-olyan effektusokat szinte minden műfaj használ. Mi akkor a különbség, amitől az AI-t rosszabbnak tartjuk? Talán az, ami a képszerkesztő programok esetében is: egy producer mégiscsak ő maga állítja sorba a hangokat, amelyeket nem ő hozott létre hangszerrel. Talán semmi. Mindenesetre, én jogosnak tartom a kreatív műfajokban dolgozó emberek félelmeit azzal kapcsolatban, hogy a robotok elveszik a munkájukat. Azért, mert a fogyasztók egy része már most nem látja/hallja a különbséget, és ez még inkább el fog mosódni, vagy ami még rosszabb: látja/hallja, de nem érdekli. Jöhet a moslék, a lényeg, hogy gyors és olcsó legyen.

Szeretném nem pesszimista hangnemben zárni a jegyzetet, de egyelőre nem tudom. Az idei rendkívül aszályos nyár után az adatközpontok járnak a fejemben, amelyek értékes erőforrásainkat arra használják, hogy egyenzenét, egyenplakátokat és beszélő gyümölcsös videókat generáljunk, és akkor az AI szándékosan gonosz felhasználásáról még nem is beszéltem. Próbálom látni a jó oldalát, mert nyilván azért van, de eltakarjuk, beárnyékoljuk azzal, ahogyan és amire használjuk. No, csak oda jutottam, hogy nem az eszköz a hibás?