A demokrácia pénzbe kerül

Győzelem! Megvan mi menti meg Romániát, mi miatt nem mentek eddig a dolgok: túl sok a parlamenti képviselő és szenátor.

Lehet, hogy már nem sokan emlékeznek, de a 300 fős törvényhozás ötlete Traian Băsescutól származik, aki 2009-ben az államelnöki voksolást összekapcsolta a képviselők és szenátorok számának csökkentését célzó népszavazással. Egy célja volt: népszerű és a tömegek által gondolkodás nélkül támogatható témával egybefűzni a saját elnöki kampányát. Akár azt is kérdezhette volna, hogy egyetért ön a fizetése megduplázásával? Semmi racionalitás nem volt a kezdeményezés mögött, csupán az, hogy Băse nagyobb eséllyel induljon a választásokon. Be is jött neki. Az országnak nem tudom, de neki biztos.

Kétségtelen, hogy a negatív megítéléséért elsősorban maga a politikai osztály a hibás. 35 év alatt „sikerült” annyira földbe döngölnie saját imázsát, hogy bármilyen kezdeményezés, ami ellenük szól, nagy népszerűségnek örvend. A jelenlegi 465 képviselő és szenátor helyett 300 lenne? Juhhuuu! Persze! Sőt, legyen 100! Az még jobb! Érthető az indulat, hiszen mindannyiunknak elege van a mesékből, a töketlenségből, a rendszeresen kiderülő mutyikból. És annak ellenére, hogy minden bizonnyal arányaiban pontosan ugyanannyi gazember politikus van, mint gazember vízszerelő, orvos, ügyvéd, vagy asztalos, mégis amikor utálni kell valakit, akkor a politikusok vezetik a listát.

Emlékszünk, amikor Románia bevezette az egyéni választókerületes rendszert? Pfúúú, az is milyen jó volt! Végre nem pártokra szavazunk, hanem emberekre, végre közvetlen kapcsolat alakul ki a választott és a választó között – hangzott a nagy populista duma, aztán mi lett belőle? Fű-fa-virág bejutott a parlamentbe egy teljesen ellenőrizhetetlen és kiszámíthatatlan rendszerben, a minőség padlót fogott, a törvényhozók megítélése a béka segge alá került. Jobb volt? Nem volt jobb. Pedig mekkora fröcsögő dicshimnuszokat lehetett hallani az ügy támogatása érdekében! Vagy nézzük meg az 1989 előtti időszakot: biztos, hogy a Nagy Nemzetgyűlés létszámával volt a fő baj? Ha kevesebben lettek volna, jobb lett volna a sorsunk? Ugye, hogy nem! Egy másik dolog, hogy ha kiszámoljuk, hogy mennyit spórol az ország a létszám csökkentésével, ami amúgy is csak 2029-től, vagyis a következő választások után vezethető be, az állami költségvetéshez képest egy nevetségesen kicsi összeget kapnánk.

Merjünk nagyok lenni: ha csökkentünk, akkor miért nem szüntetjük meg teljesen a parlamentet? Miért nem adunk teljhatalmat az államelnök kezébe? Ne vicceljünk már parlamenti többséggel, pártokkal, alkukkal! Van egy elnök, ő a góré és kész. Megspórolunk egy csomó pénzt!

Visszakanyarodva a valóság talajára, két fontos megállapítással zárom. Az első, hogy abba kellene hagyni a csupán a változtatás kedvéért bevezetett módosításokat. Jelenleg Romániában működik egy arányos rendszer, lehet, hogy nem a legjobb, de a parlament összetétele legalább tükrözi a társadalmi opciókat. Kár lenne ezt felborítani. A másik megállapítás, hogy akkor változtassunk, ha az új jobb lesz. Pluszt hoz, mást hoz. Ha patetikus akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy jobb lesz az embereknek. A 300-as parlament semmivel sem lenne jobb, mint a mostani. Egy fikarcnyival sem.