Élő Kolozsvári Rádió

A nemolvasó ország

Miért nem kívánnak olvasni az emberek? Miért látunk egyre gyakrabban szemeteskuka mellé kipakolt könyvkupacokat? Miért ajánlanak fel adományként egyre több könyvgyűjteményt az elhunytak családtagjai?

A nemolvasó ország

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 október 10, 12:33

Találtam egy felmérést, ami nagyon elkeserített. Könyvvásárlás terén Románia utolsó helyen áll az Európai Unió országai között. Évi 60 millió eurós könyvpiaccal párban járunk Bulgáriával, csakhogy annak a lakossága a miénknek körülbelül egyharmada. A potenciális vásárlók fele Bukarestben él, a többi 4-5 nagyobb, főleg erdélyi városban. Országszerte már csak 250 könyvtár működik, a falvakat és a kisvárosok nagyrészét egyszerűen elfelejtették. Könyvvásárra, könyvtárba a lakosság 7,2 százaléka látogat évente, vagyis 100 emberből 7. Vannak szülők, akik teljes mellbevetéssel harcolnak ez ellen, komoly anyagi áldozatokat hozva. Ezzel magyarázható, hogy pillanatnyilag a gyermekirodalom az egyetlen kelendő nyomtatott termék.

Azt is mondhatjuk, hogy Romániában az olvasó ember ritka, mint a fehér holló. Akkor miért csodálkozunk, hogy cunamiként terjednek a konspirációs elméletek, hogy az elnökválasztást kis híján megnyerte egy szélhámos, aki a Gyűrűk urából és amerikai sorozatokból származó idézetekkel kampányolt – amelyeket senki nem ismert fel-, és minden második mondatával tagadta a tudományos eredményeket, a logikus gondolkodást?

Miért nem kívánnak olvasni az emberek? Miért látunk egyre gyakrabban szemeteskuka mellé kipakolt könyvkupacokat? Miért ajánlanak fel adományként egyre több könyvgyűjteményt az elhunytak családtagjai?

Az olvasás az egyik legizgalmasabb szórakozási lehetőség. Beülni egy kényelmes fotelbe, és elmerülni egy különös, számunkra ismeretlen világban – hát az megfizethetetlen! Ráadásul az olvasás vitathatatlanul hasznos: gyarapítja a szókincset, választékossá teszi a beszédet, és minimum elfogadhatóvá a helyesírást, határtalanná a képzelőerőt. Minden elolvasott könyv egy bensőnkben forgatott film is, amelyért Oscart ugyan nem adnak, de a magunk teremtette képkockák felbecsülhetetlenül értékesek.

A múltkor körbejárt a közösségi médiában egy fotó egy kisfiúról, aki a buszon állva olvasott egy vaskos könyvet. Ezer szívecske, ölelés, megható hozzászólások, miszerint nincs minden veszve. Hogyne lenne! Ha egy olvasó gyermek nem a világ legtermészetesebb látványa, akkor nagy a baj. Miért nem szerzünk tapasztalatokat mások történeteiből? Miért jutottunk oda, hogy életünk végén csakis arról tudunk beszámolni, hány órát dolgoztunk naponta, milyen ruhákat vásároltunk, milyen autóval száguldoztunk, hány selfiet készítettünk, és hány csípős kommenttel döngöltük földbe embertársainkat? Miért ciki arról mesélni, hogy egy írónak köszönhetően megismertünk egy országot, egy történelmi korszakot, egy lelkiállapotot? És miért félünk szomorú történetekkel találkozni?

Könyvet vásárolni még mindig kisebb anyagi áldozat, mint két hetes külföldi vagy tengeri nyaralást szervezni. Ha a gyermek olvas, a szülő is biztonságban érezheti magát: a csemetét semmilyen kártékony hatás nem éri, ráadásul neki is jut egy szusszanásnyi szabadidő.

Szóval én azt szeretném, ha a rövid lejáratú bakancslistánkon első helyen az szerepelne: a héten elolvasni egy igazán vagány könyvet!

Jól vagyok, kösz!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 augusztus 132026 augusztus 13, 15:38

Jól vagyok, kösz!

Nem vagyok kárörvendő típus. Tényleg nem. De mikor elolvastam az idősebbik Tate fivér sirámait, valahogy megnyugodott a lelkem. Bocsánat, de...

Jól vagyok, kösz!
Ismeretlen ismerősünk: Cseh János, az aranyérmes lekvárok gazdája
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 augusztus 62026 augusztus 6, 14:34

Ismeretlen ismerősünk: Cseh János, az aranyérmes lekvárok gazdája

Cseh János Marosvásárhely mellett, Kebelében él, és állandó résztvevője a kolozsvári Bejön a vidék vásároknak. Tervei szerint a...

Ismeretlen ismerősünk: Cseh János, az aranyérmes lekvárok gazdája
Büszke vagyok rád, Táblás Srác!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 július 312026 július 31, 17:18

Büszke vagyok rád, Táblás Srác!

Az ember mindig reménykedik, hogy nincs lennebb, hogy holnapra mindenki belefárad a vicsorításba, csípőből lövöldözésbe, iróniának...

Büszke vagyok rád, Táblás Srác!
Trîmbițasu kontra Trîmbițasu
Kanapéfilozófia péntek, 2026 július 312026 július 31, 13:26

Trîmbițasu kontra Trîmbițasu

A mostani történet is bírósági perről szól, és pont annyira abszurd, mint az előző. Ezúttal egy Ialomița megyei község polgármestere...

Trîmbițasu kontra Trîmbițasu
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 július 272026 július 27, 12:47

Kikapcsolunk…

Néha akaratunk ellenére történik, amikor lemerül a telefon. Tudom, a hordozható, külső akkumulátorok világában ez már sci-fi-be illő...

Kikapcsolunk…
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 július 232026 július 23, 15:13

Ismeretlen ismerősünk: Árpád, a buszsofőr

Árpád már harminc éve dolgozik a Kolozsvári Közszállítási Vállalatnál, korábban a 43-as és a 30-as buszokat is vezette. Egy ideje az...

Ismeretlen ismerősünk: Árpád, a buszsofőr
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 július 202026 július 20, 17:26

Politikai válságok helyett diktatúra?

Egy nemrég megjelent szociológiai felmérés szerint a 18 és 34 év közötti romániai fiatalok 41 százaléka elfogadna egy diktatúrát. Ez 10...

Politikai válságok helyett diktatúra?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 július 162026 július 16, 15:07

Ismeretlen ismerősünk: Bogi és Boti a Refo Caféból

A Refo Café három éve nyitotta meg kapuit a Bocskai/Avram Iancu téren, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet épületében. Úgy is...

Ismeretlen ismerősünk: Bogi és Boti a Refo Caféból