Élő Kolozsvári Rádió

Egy különös animációs film: Persepolis

A Persepolis nem csupán rajzfilm, hanem mély emberi és társadalmi dráma. Egy iráni lány mesél benne a szabadságról, a gyökerekről és az önazonosság kereséséről.

Egy különös animációs film: Persepolis

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 június 16, 11:59

A Persepolis című 2007-es animációs film Marjane Satrapi azonos című képregényének adaptációja, amely saját életét dolgozza fel. A film egy kislány felnőtté válásának történetét meséli el Iránban, a hetvenes évek végétől kezdődően, a forradalmon, a háborún és a száműzetésen keresztül.

Marjane egy szabadelvű családban nő fel Teheránban. A nyugati zenét, az iskolai lázadást és a hősiességet kereső gyermeki énje hamar szembesül az iráni forradalom zűrzavarával. A sah bukása után kezdetben remény támad a társadalmi változásra, de az iszlám rezsim gyorsan átveszi a hatalmat. Marjane családja, főként nagymamája és szülei, próbálják megtartani a lányt saját elvei mentén, de az egyre szigorodó körülmények közepette ez egyre nehezebb.

A film egyik legnagyobb erőssége a személyes és a politikai sík összefonódása. Marjane gyermeki ártatlansága szembekerül az erőszakkal, kivégzésekkel, elnyomással és cenzúrával. A néző nemcsak egy fiatal lány szemén keresztül látja az iráni eseményeket, hanem egy egész generáció küzdelmét is megértheti általa. Az elbeszélés nem moralizál, inkább kérdez, tükröt tart, és őszintén mesél.

Marjane fiatalkorában Bécsbe kerül, ahol az iráni élet szigorából egy teljesen másfajta szabadságba csöppen. Ám ez a szabadság sem mentes a nehézségektől: idegenség, kirekesztettség, identitásválság nehezítik útját. A nyugat sem válik igazi otthonává, és végül visszatér Iránba – ez a döntés azonban újabb konfliktusokat szül.

Az animációs forma lehetőséget ad arra, hogy szürreális, álomszerű, sőt, humoros jelenetek is megjelenjenek a komoly történetben. A képregényes eszköztár a gyermeki szemléletet erősíti, miközben a stilizált képek még inkább kiemelik az érzelmi és történelmi súlyokat. A film egyszerre groteszk, megrendítő és ironikus.

A rendezők, Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud, rendkívül érzékenyen vezetik végig a történetet. A narráció bensőséges, közvetlen hangvételű, amely közel hozza a nézőhöz Marjane gondolatait, félelmeit, örömeit. A film egyik legmeghatározóbb alakja a nagymama, aki a humor, az erkölcsi tartás és a szeretet megtestesítője. Ő az, aki mindig emlékezteti Marjane-t önmaga vállalására.

A Persepolis nemcsak egy női sors lenyomata, hanem egy ország társadalmi drámájának is erőteljes rajza. Nem állítja szembe egymással a nyugatot és keletet, inkább azt mutatja meg, hogy mindenhol akadályokba ütközhet az egyén, ha önazonosságát keresi. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a kultúrák közötti híd megépíthető, ha elég őszinték vagyunk önmagunkhoz és másokhoz. Erre van szükség nem arra, hogy felszínes tudással a nyugatot globalistának, az irániakat pedig egytől-egyig barbárnak minősítsük.

A film hangulata sokszor melankolikus, mégis van benne remény. A zene – főként az iráni dallamok és a nyugati pop – szintén fontos szerepet játszik a hangulatteremtésben. A karakterek árnyaltak, és bár az animációs forma távolságot teremthetne, a történet mégis mélyen emberi marad.

A Persepolis 2007-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál zsűri díját, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb animációs film kategóriában. Az alkotás nemcsak filmes szempontból jelentős, hanem kulturális, társadalmi és oktatási szempontból is értékes.

A Persepolis egy rendkívül személyes, ugyanakkor univerzális történet szabadságról, női sorsokról és a kulturális hovatartozás nehézségeiről. Egy olyan animációs film, amely nem gyerekeknek készült, mégis minden korosztály számára mondani akar valamit – őszintén, erőteljesen és maradandóan.

Ha ennek egyszer keze lesz…!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 152025 május 15, 13:22

Ha ennek egyszer keze lesz…!

Az ifjúság a jövő, és a felnőtteké a felelősség, hogy ezt biztosítsák. Nyugodjon meg, Kedves Hallgató, nem fogom felolvasni a...

Ha ennek egyszer keze lesz…!
Buborékba zárva a forgalomban
Kanapéfilozófia kedd, 2025 május 132025 május 13, 13:43

Buborékba zárva a forgalomban

Csúcsforgalom van, zsúfolt az úttest, zsúfolt a busz, zsúfolt a járda. Egyéni buborékjába zárva, a külvilágot fül- vagy fejhallgatóval...

Buborékba zárva a forgalomban
Az enyém tényleg kék lett
Kanapéfilozófia péntek, 2025 május 92025 május 9, 14:55

Az enyém tényleg kék lett

Hivatalosan is zajlik az államelnöki választás második fordulójának kampánya, ami azt jelenti, hogy az audiovizuális médiában nagyon...

Az enyém tényleg kék lett
Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 82025 május 8, 14:35

Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk

Folytatódik sorozatunk, amelyben kolozsváriakat szólítunk meg a városban járva-kelve, és arra kérjük, hogy néhány percet szánjanak ránk...

Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 82025 május 8, 08:51

Mehetünk új hazát mosogatni?

Kétségbeesetten bambulok magam elé, mint többmillió romániai lakos, és igyekszem nem bepánikolni. De hiába, az már megtörtént....

Mehetünk új hazát mosogatni?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 12025 május 1, 08:13

Éljen május elseje!

„Éljen május elseje, a munkások ünnepe, dallal, tánccal vigadunk, mert eljött a mi napunk!” Még elemista voltam, mikor teli torokból...

Éljen május elseje!
Kanapéfilozófia kedd, 2025 április 292025 április 29, 12:14

Csomagolunk és megyünk, de nem tudjuk, hová

Beköszöntött a jó idő, itt van május elseje, indul az idegenforgalmi szezon, lehet csomagolni, kezdődik a hosszas és tömeges népvándorlás...

Csomagolunk és megyünk, de nem tudjuk, hová
Kanapéfilozófia hétfő, 2025 április 282025 április 28, 12:55

Adat-adásvétel és ügyintézés

Ki van pipálva, hogy harmadik fél is megkeresheti? – Hogy miért fontos ez a mondat, arra keressük most a választ. Kedves Olvasó, Ön mikor...

Adat-adásvétel és ügyintézés