Élő Kolozsvári Rádió

„Ne adj a koldusnak, mert soha nem fog munkát keresni!”

Azt hiszem, egyetlen dologra nem vagyunk lusták: kidobni a pénzünket az ablakon, a szeméthegyek közé, hogy más aranyláncot vehessen belőle.

„Ne adj a koldusnak, mert soha nem fog munkát keresni!”
2025 június 9, 13:17

Hasonló felhívással évtizedekkel ezelőtt indítottak kampányt egyes önkormányzatok – emlékeimben elsőként a nagyváradi él, de ennek ma már nincsen jelentősége – az elvnek viszont igen. Azokat a táblákat a jelzőlápmákhoz helyezték ki, mert – akárcsak korábban az szélvédő-mosóként élő ifjak – a koldusok is hamar felismerték, hol áll az ember pár percig akarata ellenére, kiszolgáltatottan.

Valamiért az azóta eltelt években egyre kevesebb a jelzőlámpás koldus. Ők már sokkal inkább a bevásárlóközpont kijáratánál várnak ránk, ott csapnak le ránk, akár Pom-Pom meséiben a lesből támadó ruhaszárító kötél. A minap is megkérdezte egy elég stramm fehérnép, hogy nem adnék-e neki egy kis pénzt. Kövezzenek meg, de azt válaszoltam: nem, én épp munkából jövök, s te is elmehetnél dolgozni. Nem volt féllábú, nem volt félkezű, pedig sokan azok közül is dolgoznak. Ő viszont épnek tűnt és egészségesnek, sőt, nálam fiatalabbnak, szóval, ha akart volna, bizonyára kapott volna valamilyen munkát.

S megint évtizedeket nyúlok vissza a memóriámban, onnan jön elő az az emlék, amikor egy újságíró – terepgyakorlatként – kiült kéregetni Kolozsvár főterére. A számokra már pontosan nem emlékszem, de két vagy három nap alatt adakoztak össze neki a járókelők egy rendes fizetésre valót. Ez jutott eszembe a kéregető fiatalasszonyról. Aztán továbbmenve a buszmegálló felé, a kuka mellett láttam, hogy a szemét között elég sok visszaváltható üdítős- vagy sörösdoboz hever, ahelyett, hogy a visszaváltóba került volna, pedig az sincs száz méternyire, az imént mentem el mellette.

Már a buszon ültem, s még mindig azon járt az eszem: mindig megtaláljuk az eszközöket arra, hogy eltartsunk embereket, akik nem akarnak hivatalos fizetésért állást vállalni, mert ismerik a könnyebb utat. Hosszú évek tapasztalatából tudják, hogy megélnek ők belőlünk: a könnyen becserkészhető szánakozásunkra, jóleső nagylelkűségünkre, de igazából a kényelmünkre alapozzák napjaikat. Arra, hogy lusták vagyunk. Egyesek lusták szétválogatni a szemetet, és mindent egy helyre löknek ki. Mások lusták visszaváltani az ötven banis csomagolást, és jobb esetben leteszik a kuka mellé, azzal nyugtatva magukat, hogy majd valami szerencsétlenebb sorstársunk pénzzé teszi. Hinném ezt, persze, én is, ha nem hallottam volna a visszaváltó sorban már olyat, aki aranyat vett a rengeteg szemétre dobott palackból és dobozból.

Azt hiszem, egyetlen dologra nem vagyunk lusták: kidobni a pénzünket az ablakon, a szeméthegyek közé, hogy más aranyláncot vehessen belőle. Nos, aki így megél belőlünk, az valószínűleg nem tartja magát koldusnak, de biztosan soha nem fog hivatalos, adóköteles munkát keresni.

„Hazaszerető” és „hazaáruló”
Kanapéfilozófia péntek, 2026 április 242026 április 24, 17:14

„Hazaszerető” és „hazaáruló”

Azt hiszem, hosszú időre elegem lett a hazaszeretet és a hazaárulás szóból. Lehet, nem is tudom pontosan, mit kell érteni e két fogalom...

„Hazaszerető” és „hazaáruló”
Virágot vegyenek!
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 április 202026 április 20, 12:51

Virágot vegyenek!

A virágárus néni stratégiailag jól helyezkedett: a forgalmas buszmegállóban a fal mellett állt, kezében egy csokor orgonával és egy csokor...

Virágot vegyenek!
Ezekről és azokról
Kanapéfilozófia péntek, 2026 április 172026 április 17, 15:36

Ezekről és azokról

Hetek óta arra készülök, hogy miután lejár a magyar országgyűlési választás, a szinte végsőkig lezüllesztett közbeszédről, a...

Ezekről és azokról
Ismeretlen ismerősünk: Csaba, a pizzás vállalkozó a györgyfalvi negyedből
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 április 162026 április 16, 13:42

Ismeretlen ismerősünk: Csaba, a pizzás vállalkozó a györgyfalvi negyedből

Csaba és Attila két éve vásárolta meg a Györgyfalvi negyed végén, a 3-as troli végállomásánál lévő helyiséget, ahol korábban...

Ismeretlen ismerősünk: Csaba, a pizzás vállalkozó a györgyfalvi negyedből
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 április 62026 április 6, 00:40

Piros tojás, fehér nyuszi, locsolásért jár egy puszi!

Ajtó mögött állok, piros tojást várok. Ha nem adják párjával, megszököm a lányával! Ez volt az egyik kedvenc locsolóversem...

Piros tojás, fehér nyuszi, locsolásért jár egy puszi!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 április 22026 április 2, 14:13

Ismeretlen ismerősünk: Róbert, a kisautók szerelmese

Borzeu-Héjja Róbert korábban könyvekkel foglalkozott, most pedig egy szervizben dolgozik, ahol munkagépeket javítanak. Hobbija a kisautók...

Ismeretlen ismerősünk: Róbert, a kisautók szerelmese
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 262026 március 26, 13:45

Ismeretlen ismerősünk: Betty titkárnő a Földrajz Karról

Murádi Betty kedvesen, már-már anyai szeretettel pátyolgatja a magyar egyetemistákat. 2009 óta dolgozik titkárnőként, mintegy folytatva azt...

Ismeretlen ismerősünk: Betty titkárnő a Földrajz Karról
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 232026 március 23, 11:32

Autópálya-építésről, optimista nézetben

Nemzeti sportunk az ország fejlődésének blamálása, én meg ezzel nem mindig értek egyet. Erről hallanak ma, időben elég messziről indítva...

Autópálya-építésről, optimista nézetben