Élő Kolozsvári Rádió

„Ne adj a koldusnak, mert soha nem fog munkát keresni!”

Azt hiszem, egyetlen dologra nem vagyunk lusták: kidobni a pénzünket az ablakon, a szeméthegyek közé, hogy más aranyláncot vehessen belőle.

„Ne adj a koldusnak, mert soha nem fog munkát keresni!”
2025 június 9, 13:17

Hasonló felhívással évtizedekkel ezelőtt indítottak kampányt egyes önkormányzatok – emlékeimben elsőként a nagyváradi él, de ennek ma már nincsen jelentősége – az elvnek viszont igen. Azokat a táblákat a jelzőlápmákhoz helyezték ki, mert – akárcsak korábban az szélvédő-mosóként élő ifjak – a koldusok is hamar felismerték, hol áll az ember pár percig akarata ellenére, kiszolgáltatottan.

Valamiért az azóta eltelt években egyre kevesebb a jelzőlámpás koldus. Ők már sokkal inkább a bevásárlóközpont kijáratánál várnak ránk, ott csapnak le ránk, akár Pom-Pom meséiben a lesből támadó ruhaszárító kötél. A minap is megkérdezte egy elég stramm fehérnép, hogy nem adnék-e neki egy kis pénzt. Kövezzenek meg, de azt válaszoltam: nem, én épp munkából jövök, s te is elmehetnél dolgozni. Nem volt féllábú, nem volt félkezű, pedig sokan azok közül is dolgoznak. Ő viszont épnek tűnt és egészségesnek, sőt, nálam fiatalabbnak, szóval, ha akart volna, bizonyára kapott volna valamilyen munkát.

S megint évtizedeket nyúlok vissza a memóriámban, onnan jön elő az az emlék, amikor egy újságíró – terepgyakorlatként – kiült kéregetni Kolozsvár főterére. A számokra már pontosan nem emlékszem, de két vagy három nap alatt adakoztak össze neki a járókelők egy rendes fizetésre valót. Ez jutott eszembe a kéregető fiatalasszonyról. Aztán továbbmenve a buszmegálló felé, a kuka mellett láttam, hogy a szemét között elég sok visszaváltható üdítős- vagy sörösdoboz hever, ahelyett, hogy a visszaváltóba került volna, pedig az sincs száz méternyire, az imént mentem el mellette.

Már a buszon ültem, s még mindig azon járt az eszem: mindig megtaláljuk az eszközöket arra, hogy eltartsunk embereket, akik nem akarnak hivatalos fizetésért állást vállalni, mert ismerik a könnyebb utat. Hosszú évek tapasztalatából tudják, hogy megélnek ők belőlünk: a könnyen becserkészhető szánakozásunkra, jóleső nagylelkűségünkre, de igazából a kényelmünkre alapozzák napjaikat. Arra, hogy lusták vagyunk. Egyesek lusták szétválogatni a szemetet, és mindent egy helyre löknek ki. Mások lusták visszaváltani az ötven banis csomagolást, és jobb esetben leteszik a kuka mellé, azzal nyugtatva magukat, hogy majd valami szerencsétlenebb sorstársunk pénzzé teszi. Hinném ezt, persze, én is, ha nem hallottam volna a visszaváltó sorban már olyat, aki aranyat vett a rengeteg szemétre dobott palackból és dobozból.

Azt hiszem, egyetlen dologra nem vagyunk lusták: kidobni a pénzünket az ablakon, a szeméthegyek közé, hogy más aranyláncot vehessen belőle. Nos, aki így megél belőlünk, az valószínűleg nem tartja magát koldusnak, de biztosan soha nem fog hivatalos, adóköteles munkát keresni.

Névtelen levél névtelen érettségizőnek
Kanapéfilozófia kedd, 2025 június 102025 június 10, 12:26

Névtelen levél névtelen érettségizőnek

Már megint teljesítened kell, ám ennek nagyobb a tétje mint az eddigieknek. Tudom, nyomasztó, hogy már megint annyi mindent elvárnak tőled....

Névtelen levél névtelen érettségizőnek
Ismeretlen ismerősünk: Miklós, a pisztrángos ember
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 222025 május 22, 14:45

Ismeretlen ismerősünk: Miklós, a pisztrángos ember

Az ember jár-kel a városban, imitt-amott magyar szót hall, és ha éppen bátrabb kedvében van, akkor közelebb lép a beszélőhöz. Megkérdi,...

Ismeretlen ismerősünk: Miklós, a pisztrángos ember
A Holdról is látszik
Kanapéfilozófia hétfő, 2025 május 192025 május 19, 12:41

A Holdról is látszik

Nicușor Dan győzelme az értelmiség közbeszédbe való visszatérésének is betudható. A romániai magyar értelmiségiek évtizedes távlatban...

A Holdról is látszik
Dolgunk van
Kanapéfilozófia péntek, 2025 május 162025 május 16, 13:46

Dolgunk van

Ez a jegyzet kétszer hangzik el a rádióban: egyszer pénteken, még kampányidőszakban, amikor kizárólag választási híradóban beszélünk...

Dolgunk van
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 152025 május 15, 13:22

Ha ennek egyszer keze lesz…!

Az ifjúság a jövő, és a felnőtteké a felelősség, hogy ezt biztosítsák. Nyugodjon meg, Kedves Hallgató, nem fogom felolvasni a...

Ha ennek egyszer keze lesz…!
Kanapéfilozófia kedd, 2025 május 132025 május 13, 13:43

Buborékba zárva a forgalomban

Csúcsforgalom van, zsúfolt az úttest, zsúfolt a busz, zsúfolt a járda. Egyéni buborékjába zárva, a külvilágot fül- vagy fejhallgatóval...

Buborékba zárva a forgalomban
Kanapéfilozófia péntek, 2025 május 92025 május 9, 14:55

Az enyém tényleg kék lett

Hivatalosan is zajlik az államelnöki választás második fordulójának kampánya, ami azt jelenti, hogy az audiovizuális médiában nagyon...

Az enyém tényleg kék lett
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 82025 május 8, 14:35

Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk

Folytatódik sorozatunk, amelyben kolozsváriakat szólítunk meg a városban járva-kelve, és arra kérjük, hogy néhány percet szánjanak ránk...

Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk