És önnek hogyan telnek napjai?
A neten ma is találunk néha egy-egy írást arról, hogy például az életközépi válság legmélyebb bugyrában is hogyan találjuk meg munkánk és életünk értelmét, és ez végülis ugyanaz, mint a motiváló írás, de már nem úgy hívják, mint régen. Ma inkább a hasznos időtöltés dívik, azt kell elérni, vagy esetleg (ha eddig nem voltunk jók benne), azt kell megtanulni.
Hogyan töltsük az időnket mindig hasznosan? – kérdezte nemrég egy fiatal ismerősöm. Azóta már többször elgondolkodtam a kérdésén, mert szeretném érteni, mit jelenthet a mindig hasznos időtöltés.
A feltett kérdés leginkább azt juttatta eszembe, amit úgy tíz éve nem bírok elfelejteni. Akkor egy rádiós gyakorlatra jelentkező lánnyal beszélgettem. Épp azt próbáltam kideríteni, hogy milyen téma lenne kézenfekvő, mi volna neki könnyebb feladat, melyik szakterületen vessük be elsőként a mélyvízbe.
Nos, nem fárasztom a Kedves Hallgatót a tíz évvel ezelőtti történések részleteivel, de elmondom, miért emlékszem rá: mert – akkor először – éreztem úgy, hogy nem értem a választ, hogy egyáltalán nem vagyunk egy hullámhosszon a válaszadóval. Amikor ugyanis megkérdeztem, milyen könyvet olvasott legutóbb, mondott egy nevet, emlékszem, hogy valamilyen Gábor volt, és csodálkozó tekintetemre válaszul ő már mondta is: a tanárnő biztosan nem ismeri. Azonnal válaszoltam, hogy valóban nem ismerem, de érdekelne, hogy miről szól a könyv. Motivációs könyv, mondta a kislány, mire én gyanútlanul tovább kérdeztem: és miben szeretnéd, hogy motiváljon? „Hát, úgy általában…, hogy legyek motivált!” – hangzott a magabiztos válasz, én pedig úgy döntöttem, hogy több érthetetlen választ egy fél óra alatt már nem bírok elviselni… Szóval, nem kérdeztem tovább semmit, hanem mosolyogva azt válaszoltam: értem.
Pedig hazudtam: nem értettem. De azóta tudom, hogy a motiváció is csak divatszó, motivációs könyveket olvasni trendi – bár úgy tudom, már nem annyira, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor az volt a menő, hogy elolvassuk a történetet arról, aki eladta a luxusautóját és szerzetesnek állt (vagy mindenképpen valami hasonlót csinált), és – ideális esetben – ettől tíz évre elegendő motivációt kaptunk. Illetve, ha azt nem is, de legalább rájöttünk, hogy feleslegesen vettük meg a könyvet, ami azóta is ott porosodik a polc hátsó sorában, mert eldobni nem szeretnénk, másnak odaadni nem mernénk. Mert közben a motivációs könyvek kimentek a divatból.
Persze, a neten ma is találunk néha egy-egy írást arról, hogy például az életközépi válság legmélyebb bugyrában is hogyan találjuk meg munkánk és életünk értelmét, és ez végülis ugyanaz, mint a motiváló írás, de már nem úgy hívják, mint régen. Ma inkább a hasznos időtöltés dívik, azt kell elérni, vagy esetleg (ha eddig nem voltunk jók benne), azt kell megtanulni.
Na igen, csak itt van egy kis bökkenő! Ki dönti el, hogy mi az értelmes, mi a hasznos? A fogyasztói társadalom krémjének az is felesleges lehet, hogy levigyem a szemetet, pedig az időnként feltétlenül szükséges, csakúgy, mint a pihenés.
Nem, határozottan nem az aktív pihenésre gondolok, ami biciklizést vagy kocogást, enyhébb változatban sétát jelent, pedig tudom, hogy ez is most divat, sőt, orvosilag ajánlott. Én viszont most pontosan arra gondolok, hogy meg kell tanulnunk az értelmes életvitelbe beiktatni az értelmes pihenést is: amikor kikapcsolunk, nem koncentrálunk semmire, nem rágódunk az el nem végzett portörlésen, sem a következő bevásárlás részletein. Ezt is meg kell engednünk magunknak. Azt mondják, néha hagynunk kell a gondolatainkat elkalandozni, össze-vissza cikázni, mert akkor tudunk kreatívak lenni.
És tessék: már megint valami értelmet akarok adni annak, amit teszünk!
De hát tudjuk: a kikapcsolódás, a gondolataink szabad száguldozása csakis addig tart, amíg szemünk elé nem kerül az a fránya pókháló a sarokban. Mert akkor nyughatatlanok leszünk, és azonnal késztetést – majdnem azt mondtam, motivációt – érzünk felugrani, hogy máris eltakarítsuk mert el kell ta-ka-rí-ta-nunk!
Nagyon komolyan kérdezem: Kedves Hallgató, Ön legutóbb mikor kapcsolta ki a világot? Mikor pihent legutóbb?
Remélem, legalább most, erre a pár percre megtette, amíg ezt elolvasta. ?
