Élő Kolozsvári Rádió

Az erőltetett fejlődés és a telefontokok divatja

Létezik-e olyan, hogy erőltetett fejlődés? És ha igen, milyen hatással van a telefontokok divatjára? P. Kristály Bea kanapéfilozofál.

Az erőltetett fejlődés és a telefontokok divatja

Szerkesztő: kristalybea, 2024 július 24, 10:22 / actualizat: 2024 augusztus 19, 13:33

Évente kétszer próbálom kiszelektálni a ruháimat, és amit mondjuk már két szezon óta nem viseltem azt továbbadni. Igyekszem nem összegyűjteni “emlék” címszó alatt mindenféle kacatot, nem őrzöm a különböző rendezvényekről származó badgeket, a fesztiválkarszalagokat is rögtön másnap levágom a kezemről.

Mondhatni kevés fizikai tárgyhoz ragaszkodom: ezek a könyveim és a telefonom.

Régi telefonokat is beleértve. Olyanok, amiket már be sem lehet kapcsolni. Valamiért nehezen tudok megválni tőlük, hiszen rengeteg képet, telefonszámot és jegyzetet őriznek. A karcolásokat együtt gyűjtöttük, a feltelepített alkalmazások mind egy-egy emlék. És igen, ilyen értelemben attól is félek, hogy az éppen aktuális telefonom elromlik. Nem számít, ha nem a legújabb típus van a birtokomban, az sem számít, ha nem a legtrendibb. Ha egyszer bevált egy telefon azt szeretném, hogy örökre együtt maradjunk.

Mondani szokás, hogy ezeket az új készülékeket már úgy gyártják, hogy beléjük van kódolva, hogy megadott idő múlva elromoljanak. Ezt természetesen nem tudom bizonyítani, de a technológia sokszor erőltetettnek tűnő fejlődését a saját bőrömön tapasztalom. Négy éve vásároltam egy új telefont. Azt is azért, mert a régi már nagyon lassan működött, nem érintkezett teljes mértékben a képernyő minden pontja, a kijelző már olyan sok helyen volt megrepedve, hogy félő volt, hogy egyszercsak szétesik. Szóval négy éve vásároltam egy új telefont. Négy éve vásároltam hozzá egy telefontokot is.

Négy év után a telefon bár nem olyan gyorsan és zökkenőmentesen, mint új korában, de működött, a számomra szükséges funkciókat teljes mértékben ellátta. A tok viszont már nagyon ütött-kopott volt, úgyhogy úgy döntöttem, szeretett telefonom megérdemel egy új ruhát. És itt kezdődtek a bonyodalmak.

Amikor a telefont vásároltam egy új típusnak számított, ha nem is éppen abban az évben dobták a piacra, de mindenképpen nemrégiben. Ehhez képest négy évvel később már nem igazán gyártanak rá passzoló tokot. Bementem egy kolozsvári bevásárlóközpontba abban a hiszemben, hogy biztosan találok valamit. Hát a több száz kiegészítő között egy-vagy kettő volt, ami a telefonomra talált volna, az is vagy rettenetesen giccses, vagy otromba. Persze minek válogatok. Abban a bevásárolóközpontban végiglátogattam az összes telefonos szaküzletet és bódét. Eredménytelenül. Gondoltam nem baj, majd rendelek online. Rá is találtam egy megfelelő oldalra, és megörültem mert az adott típusú telefonvédő le volt árazva. Gondolom azért, mert már senki nem rendelt ilyet, s megpróbáltak túladni a készleten. Nem baj, nekem ez tökéletes, kattintottam is rögtön a rendelés gombra. Várok két napot, hármat, egy hetet. Nem érkezik a csomag. Egyszer csak szól a telefonom, az adott site munkatársa jelentkezik be: ők már napok óta próbálnak felkutatni egy olyan típust a viszonteladóknál, de sajnos már senki sem gyártja, forgalmazza. Visszaküldik a pénzt.

Kicsit abszurdnak tűnik, hogy ha valami működik miért kell folyamatosan lecserélni és újat venni. De rendben, nem lepődöm meg, ilyen a fogyasztói társadalom. Végül egy x-dik üzletben csak találtam egy tokot, nem olyan színű-formájú, amilyet szerettem volna, de mindegy. Jó lesz. Csakhogy itt a történet nem ért véget. Pár napja ugyanis leejtettem a telefonomat, nem igazán érzékeli a képernyő az érintést. Arról, hogy mennyire telefon-internet-elérhetőség-kényszeresek a mindennapjaim, majd egy következő Kanapéfilozófiában mesélek. Addig is lassan készülök a fájdalmas búcsúra.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…