Miért „gratulált” Kelemen Hunor George Simionnak?
A banálisnak semmi köze a banánhoz, a cordon sanitaire-nek a cordon bleu-höz.
„A mai napnak egyetlen egy nyertese van. Gratulálok, George Simion, sakk-mattot adtál” – ez a kijelentés Kelemen Hunor szövetségi elnök szájából hangzott el a héten, a Veștea-kabinetről szóló parlamenti szavazást megelőző vitán. A sajtóban és az online térben nagyon sokan felkapták a fejüket, különböző módon értelmezték, hogy mit is akart mondani a költő. És ebben az esetben a költőt akár a szó szoros értelmében is lehet tekinteni.
Ha csupán a Kolozsvári Rádió Facebook-oldalára érkezett rengeteg hozzászólást nézem, akkor három fő csapást lehet beazonosítani. Az egyik szerint végre Kelemen Hunor felismerte, hogy Simion és az AUR a jó fiúk, milyen kár, hogy ezt a „méltatást” nem 2024 decemberében fogalmazta meg, vagyis az államelnök-választás első nekifutásakor. A másik véleménycsomag azt taglalja, hogy Kelemen egy köpönyegforgató, hiszen az RMDSZ 36 éven keresztül elutasított minden együttműködést a szélsőségekkel, most pedig behódolt Simionnak. A harmadik álláspont nem csak a cím elolvasása után alakult ki, hanem a teljes, amúgy nem hosszú szöveg üzenetét is figyelembe veszi. Ez alapján egyértelmű: Kelemen egy pillanatig sem dicséri az AUR-t. Egyrészt ironikusan fogalmaz, másrészt keményen odaszúr azoknak az európai göncben villogó politikusoknak, és a háttérükben lévő, a politikai és társadalmi folyamatokat hangsúlyosan befolyásoló hatalmaknak, akik gyakorlatilag letérdepeltek Simion előtt, ennek a kegyeit, vagyis szavazatait keresve.
Természetesen, saját magam e harmadik csoportba sorolom, hiszen egy-egy témában megfogalmazott álláspontomat megpróbálom a teljes kép figyelembe vételével kialakítani. Ez időnként időigényes, Facebook-bejegyzések és TikTok-videók követésénél bonyolultabb cselekedeteket igényel, például az olvasást. Az RMDSZ szövetségi elnökének a kulcsmondata nem az, amelyben gratulál Simionnak, hanem a következő: „A rossz banálissá válása mindig egy kis lépéssel kezdődik. Egy megmagyarázható lépéssel. Egy lépéssel, amely semmibe veszi az értékeket és az elveket. Azokat az elveket, amelyek nélkül nem lehet bizalomra épülő társadalmat teremteni.” Vagyis Adrian Veștea és a mögötte felsorakozók banalizálták a rosszat, banalizálták a szélsőségekkel való együttműködést. 36 éven keresztül ebben az országban a szélsőjobb, radikális erőket, mert szélsőbal nem igazán létezett, a fősodorhoz tartozó pártok, vagyis a társadalom többsége mindig egy cordon sanitaire mögött tartotta. A meghatározó, egymással gyakran homlokegyenest szemben álló politikai szereplők tudatosan elszigetelték ezeket a pártokat vagy mozgalmat, és nem voltak hajlandók velük együttműködni, koalíciót kötni vagy támogatni őket. Most valami megszakadt, megkezdődött egy olyan korszak, aminek még nem látjuk a végét, nem ismerjük a következményeit.
Szóval igen, gratula George Simion, sakk-mattot adtál: beemeltetted magad a politika középpontjába, megkerülhetetlen tényezőként tündököltél, és mindezt úgy, hogy mind földbe döngölted azokat, akik ebben neked segítettek.
