Felhívott Lia

Jó lenne, ha a legnagyobb problémánk így karácsony közeledtével az lenne, hogy a zselés szaloncukrot el kell-e tüntetni a föld színéről, de Liák telefonálnak, emberek fáznak, adók növekednek, mert az alkotmányos, a különleges nyugdíjak sorsát nem tudjuk, mert azt halasztották.

Jó néhány napja elterveztem, hogy a mai Kanapéfilozófiám a zselés szaloncukorról fog szólni. Hogy ilyenkor mindig előveszik az ilyen-olyan gasztrórovatok, hogy a szaloncukor mennyivel több ennél, és hogy csak a prolik esznek zseléset, és az milyen ócska. Meg akartam védeni a zselés szaloncukornak, ha nem is a becsületét, de azt a jogát, hogy hadd ízledjen bárkinek. De aztán felhívott Lia.

No, nem engem, hanem a Bukaresti Ítélőtábla alelnökét, azon sajtótájékoztató közben, amikor éppen a Recordernek a romániai igazságszolgáltatást átszövő korrupcióról szóló riportjára reagált a vezetőség. Azon sajtótájékoztató közben, amely előtt Raluca Morosanu bírónő kijelentette, hogy minden igaz a riportban, és bárki mást mond, hazudik.

Lia tehát telefonált, Ionela Tudor alelnök kiment, visszajött, majd kicsit később odasúgta Liana Arsenie ítélőtábla-elnöknek, hogy „Kizárt, hogy Predoiu közbenjárt volna…”, a korábbi igazságügyi, jelenleg belügyminiszterre, Catalin Predoiura utalva. Ezt a mozzanatot, a nyilatkozó társai mellett kiálló bírónő felszólalásával együtt rögtön úgy kezdték emlegetni, mint „a nap, amikor felrobbant a romániai igazságszolgáltatás”, és bizonyítékot láttak ebben arra, hogy valóban működik a kézivezérlés.

A Recorder riportvideójára keddi megjelenése óta több, mint hárommilliószor kattintottak, és számtalan reakció érkezett. A politikumból azok is, akik elismerik, hogy lehetnek gondok az igazságszolgáltatás működésével, higgadtságra intenek. Rendben, higgadt leszek. Lia Savonea, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki a riportban egyik úgymond főgonosznak számít, elismerte ugyan, hogy ő hívta az alelnököt, de azt állította, hogy teljesen más ügyben. Ez igaz lehet. Az alelnök kicsit később súgja oda az elnöknek, sőt, úgy tűnik, hogy telefonon mutatja, hogy mit mondjon Predoiuval kapcsolatban. Ez lehetett másvalakitől érkező utasítás, vagy akár egy saját jegyzet is. Viszont nem ez a lényeg, hanem az, hogy kapkodnak, olyannyira, hogy mindezt képesek voltak tucatnyi mikrofon és kamera előtt elművelni. Amúgy máris láttam konteót ezzel kapcsolatban, hogy valamiféle elterelő hadművelet lehetett, ennyire nem lehet senki sem buta. De őszintén nehezemre esik elhinni, hogy itt valamiféle 5D-sakkot játszanak velünk.

Az ítélőtábla hárít, az igazságszolgáltatási tanács támad, az ország legfelsőbb vezetése próbál valamiféle párbeszédet kezdeményezni. Visszás helyzet, hiszen elsősorban azok az intézmények kellene, hogy foglalkozzanak a riportban elhangzott vádakkal, amelyekről ezek a vádak szólnak, és ha ez meg is történne, és egyről-másról kiderülne, hogy nem igaz, vagy nem pont úgy igaz, akkor se hinnék el nekik. Másfelől az emberek egy része már most is meg van győződve arról, hogy az egész riport, időzítéssel együtt egy lejáratási vagy figyelemelterelési akció. Ezeket hajlamosak lennénk azonnal elhessegetni, viszont vannak olyan civil hangok is, akiknek semmiféle érdeke nincs se egyik, se másik oldalon, és az ő kifogásaik nem tűnnek teljesen megalapozatlannak, hiszen például egész életüket a hátrányos helyzetű csoportok megsegítésére tették fel, és az fáj nekik, hogy az ő ügyük miért nem tudja ugyanígy megmozgatni a közvéleményt.

Persze, mondhatjuk, hogy ez whataboutism, az az érvelési hiba, amikor megpróbáljuk elterelni a figyelmet a témáról azzal, hogy számonkérjük, miért nem mással foglalkozott az illető. A közbeszédben ugyanakkor egyaránt helyet kellene kapniuk az igazságszolgáltatás problémáinak és mondjuk a lakhatás kérdésének. De nem biztos, hogy hibás dolog elgondolkodni azon, miért pont ez a téma tudta utcára vinni az embereket, és nem az áfaemelés és egyéb megszorítások. Legalábbis nem ilyen számban és ennyire látványosan. Nem olyan felhanggal teszem fel ezt a kérdést, hogy valaki állna a mostani tüntetők mögött, vagy hasonló, hanem inkább olyan szempontból, hogy milyen fájó pontra tudott jobban rátapintani ez a téma, mint a mindennapi megélhetés kérdése. Válaszom nincs, találgatni tudnék, de nem tisztem.

Jó lenne, ha a legnagyobb problémánk így karácsony közeledtével az lenne, hogy a zselés szaloncukrot el kell-e tüntetni a föld színéről, de Liák telefonálnak, emberek fáznak, adók növekednek, mert az alkotmányos, a különleges nyugdíjak sorsát nem tudjuk, mert azt halasztották. Viszont szeretném valamilyen pozitív kicsengéssel zárni ezt a jegyzetet, úgyhogy azt mondom: akár tüntetünk, akár felháborodunk, akár hátsó szándékokat sejtünk, próbáljunk meg legalább egyénenként segíteni egymáson, akár egy marék zselés szaloncukorral. Lia azzal nem foglalkozik.