Mi lesz számunkra a legfontosabb esemény 2026 áprilisában?
A településünkön, Erdélyben és Bukarestben döntenek rólunk! Ne felejtsük ezt el!
A hétvégén, egy ifjúsági rendezvényen feltettem a kérdést, hogy az erdélyi magyar közösség szempontjából mi lesz a legfontosabb esemény 2026 áprilisában? A magyarországi választások, mondták többen is. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a legfontosabb, de egy biztos: nem a magyarországi választások – válaszoltam. Kifejtem, hogy miért.
Az elmúlt 35 évben a mindenkori magyar kormány politikai, erkölcsi és anyagi támogatást biztosított az erdélyi magyar közösség, ennek szervezetei, intézményei számára. Persze, tudom, hogy volt amelyik jobban, volt amelyik kevésbé. Volt, amelyik zászlójára tűzte a nemzeti ügyet, más számára nem volt elsődleges prioritás. Viszont soha nem történt meg az, hogy valamelyik budapesti kormány elvett volna megszerzett jogokat, megszüntetett volna bejáratott támogatásokat. Sosem történt meg, hogy a nemzeti identitásunk szempontjából első számú prioritást, vagyis azt, hogy szülőföldünkön, magyarként tudjunk boldogulni, a mindenkori magyarországi kormány ne támogatta volna.
Egy másik érvem az, hogy a mindennapi életünk szempontjából nem az az elsődleges, hogy mi történik Budapesten, hanem, hogy milyen döntések születnek az erdélyi helyi és megyei önkormányzatokban, polgármesteri hivatalokban, a bukaresti Parlamentben és a kormányban. Nem akarom minimalizálni Magyarországról például az anyanyelvű oktatásra érkező támogatást, de akár megtehetném, hiszen a Bukarestbe befizetett adónkból nagyságrendileg sokkal, de sokkal több jut vissza a közoktatási hálózatunkra, fizetések, működés és infrastruktúrafejlesztés formájában, mint amennyit Budapestről utalnak. Fontos a Sapientia EMTE léte és működése is, de a hazai állami egyetemek méretéhez és színvonalához képest még mindig nagy a lemaradás, mindezt úgy, hogy az állami intézményekben a magyar vonalnak nagyon komoly döntéshozatali jogot sikerült kiboxolni, igen, Bukarestben. Ugyanez a helyzet a kultúra területén is, a mi adóinkból működnek például a magyar színházak, vagy a Kolozsvári Magyar Opera, „kintről” esetleg kiegészítő összegek érkeznek. Ha megnézzük az egyházi támogatásokat, hasonló a helyzet. Nem kérdés, hogy Erdélyben talán soha nem újítottak fel annyi templomot, mint az elmúlt évtizedben, de a történelmi magyar egyházak működését, az iskoláik működését, a lelkészeik fizetését a mi adónkból fedezi a román állam. Félreértés ne essék: a budapesti támogatások fontosak, de nem vitálisak, az intézmények léte nem elsősorban a budapesti széljárástól függ.
Ahogy telik az idő, közeledik 2026 áprilisa, annál élesebb a választási harc Magyarországon. Próbáljunk meg kimaradni belőle. Ne merüljünk bele nyakig, ne hagyjuk, hogy szétverjen minket is, mert, ahogy fentebb is megérveltem, nem a mi mindennapjainkról szól. Nem a mi, akár egyéni, akár közösségi boldogulásunkról szól. A nagy többségünk egyéni meggyőződése szempontjából bizonyára nem, de gyakorlati vonatkozásban, nekünk mindegy kell legyen, hogy kiabálják vagy sem a macskás fadíszt, hogy Dopeman vagy Krúbi népszerűbb, hogy melyik az igazi kötcsei rendezvény, hogy árad vagy nem árad, hogy majorság vagy uradalom, vagy éppen ki dobott telefont a Dunába.
A településünkön, Erdélyben és Bukarestben döntenek rólunk! Ne felejtsük ezt el!
