Az idő és a távolság relativitásáról
Ez a jegyzet az időről szól és a távolságról, és valószínűleg nem ússzuk meg az eszmefuttatást sem közhelyek, sem aktuálpolitika nélkül.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 június 23, 13:31
Autóban ülve, azon gondolkodtam, mit jelent 100 kilométer, és ha az SI rendszerben a méter – és ebből fakadólag a kilométer is – ugyanannyi kelet felé és nyugat felé mérve, akkor miért nem mindegy, hogy melyik irányba indulunk el például Kolozsvárról ugyanazt a távolságot bejárni.
Az egyik példám Marosvásárhely. Az oda vezető 105 kilométert ezelőtt tíz évvel még nagyjából két óra alatt lehetett megtenni autóval, attól függően, hogy több vagy kevesebb forgalmi szabály megszegését vállalta a gépkocsivezető, és talán annak is volt befolyása az időre, hogy éjszaka vagy nappal utaztunk. Ma ez a távolság kevesebb mint egy óra alatt megtehető ugyanazzal a személygépkocsival, és mindenki tudja, hogy emögött a vélt nyereség mögött az autópálya megépítése rejlik. Ugyanígy, ha Fehér vagy Hunyad megye felé vesszük az irányt, akkor suhanhatunk hosszú kilométereket, és egy kis akadályoztatással a hegyek között, észre se vesszük, s elérjük a Bánságot.
No de próbáljuk meg ugyanezt a suhanást a Partium felé megtenni!
Ismét Kolozsvárról indulva, 150 kilométer az út Nagyváradig, 170 Szatmárnémetiig. A menetidő pedig két és fél, illetve az utóbbi legjobb esetben is majdnem három óra… este-éjjel, csendes napon, sok szabályt megszegve.
S hát én bizony úgy jártam, hogy sokkal gyakrabban megyek a Partiumba, mint Székelyföld vagy Dél-Erdély felé. Ebből pedig egyenesen következik, hogy nálam a mérték a sokszor megénekelt fényév távolság. Néha, amikor sietni kell, mert nagyon várnak vagy mert baj van, akkor bizony nem tudok nem gondolni arra: ebben az országban még mindig vannak másodrendű, sőt, harmadrendű állampolgárok, akiknek nem pálya jut, hanem mérgelődés, nem suhanás, legfennebb csak csoszogás. Pedig ugyanúgy fizetnek adót, ugyanúgy dolgoznak, mint azok, akiknek útirányban van a gyors autóút, akiknek csak a 150 km/h jelent szabályszegést, nem a 120.
Szóval, így kormányalakítás környékén, ismét csak eszembe jut, hogy hiába volt korábbi Szatmárnémetiből a román szállításügyi miniszter, ez nem segített csatlakozni az országos autópálya-hálózathoz. Tudom és látom: évek óta folyik az építkezés most a Szilágyságban, és utunknak legalább egy részét egyszer majd mégiscsak autópályán tehetjük meg. Én így, ötven évem elmúltával, arra kérem az alakuló kormányt, hogy ne ennek a beruházásnak a finanszírozásával karcsúsítsa most a költségvetés kiadási oldalát, inkább azokkal az igazgatói fizetésekkel, amelyek meghaladják az államelnökét. Mert akkor lehet, hogy pár év múlva nem csak az igazgatók, de a Partium egyelőre másodrendűnek tekintett állampolgárai is láthatják, mit jelent autópályán suhanni.
Remélem, én még megérem.
