Előfizetéses életünk

Egy könyvről szólt volna ez a szöveg, de azt a 99 centet sem éri meg, amennyiért előfizettem rá, úgyhogy az előfizetésekről szól.

Ezt a szöveget eredetileg Az aratás hajnala, Sunrise on the Reaping című, új Hunger Games-könyvről szerettem volna írni. Március közepén jelent meg, és nagyon vártam, így nem sokkal később el is kezdtem keresgélni, hogy honnan szerezhetném meg, és szembejött egy kihagyhatatlan ajánlat: Audible-előfizetéssel 99 cent a hangoskönyv, emellett maga az előfizetés is havi 99 cent az első három hónapban. Feliratkoztam, megvettem, és elkezdtem hallgatni.

Sajnos nagyon gyorsan kiderült, hogy a könyv bűnrossz, és ha arról szeretnék beszélni, hogy miért bűnrossz, nem lenne elég ez a pár perces rovat. Úgyhogy egy másik dologról lesz szó, ami szintén bosszant: az előfizetések elszabadult gyakorlatáról.

Az előbb említett Audible üzleti modellje az egyik legjobb példa arra, hogy mi a baj mostanság a feliratkozásokkal. Az Amazonhoz tartozó szolgáltatásért ugyanis úgy kell havidíjat fizetni, hogy azért gyakorlatilag semmit nem kap az ember, illetve egy kreditet, amellyel azonban nem hallgathat meg bármilyen hangoskönyvet, csak bizonyosakat, amelyek pontosan egy kreditbe kerülnek. A friss vagy népszerű könyvekért általában további kemény pénzeket kell fizetni, ezért is volt kivételesen jó ajánlat most az egy dollár – persze, nyilván az új előfizetőket próbálják bevonzani így, ebben sincs semmi újdonság.

Most befejezem ezt a könyvet, majd keresek további kettőt, de a három hónap elteltével biztosan lemondom az előfizetést, mivel havi nyolc dollárra fog emelkedni. Önmagában ez még mindig nem óriási összeg egy hangoskönyvért, viszont a probléma a szolgáltatás lényegében van: ez a könyv sosem lesz az enyém. Nem lehet letölteni, nem tudom újrahallgatni, miután megszűnik az előfizetésem, csupán arra vagyok jogosult, hogy az Audible felületén hozzáférhetek, amíg folyamatosan fizetek. Ugyanez a helyzet a streamingszolgáltatókkal, legyen szó filmről vagy zenéről, illetve az online sajtóval is, ahol a legtöbb lapban most már bizonyos cikkek csak az előfizetők számára olvashatók, de csak addig, amíg előfizetők.

Nyilván, minden a digitális kor beköszöntével alakult így, és bár nem tűntek el egészen a mostanra hagyományosnak mondható hordozók, a kényelem és a hozzáférhetőség miatt kisebb rájuk a kereslet.

Meg lehet venni cédén a hangoskönyvet, ha azt szeretnénk, hogy fizikai formátumban is megmaradjon, de ez, ami engem érdekelt, jelenleg 45 dollárért rendelhető a kiadótól. Arról nem is beszélve, hogy nem is tudnám meghallgatni, mert már nincs egy CD-lejátszó sem a házban. A filmek többségét megvehetnénk DVD-n, de minek, amikor egy kattintásra ott vannak a streamingszolgáltatónál? Persze, külön rovatot is megérne, hogy a reklámok által megszakított televíziózás ellenében született streaming hogyan darabolódott fel mára, illetve hogyan kerülnek vissza a reklámok a legolcsóbb csomagokba.

Az előfizetésekkel igazából az a legnagyobb baj, hogy lassan az élet minden területére bekúsznak. Pár évvel ezelőtt kisebb botrány lett abból, hogy a BMW havidíjat akart bevezetni az ülésfűtésre az autóikban, le is tettek róla. Rögtön meg is születtek a mémek arról, hogy következő a fék lesz vagy a légzsák, itt még épp nem tartunk, de ki tudja, mi jut eszébe holnap valakinek.