Élő Kolozsvári Rádió

Poloskák és emberek

A dehumanizálás, mint a hadviselés része, valószínűleg a hadviseléssel magával egyidős, és nem kell hozzá futurisztikus agychip. Elég megfelelő retorikával elég sokáig sulykolni, hogy a másik tulajdonképpen nem ember, vagy nem olyan ember.

Poloskák és emberek
2025 március 21, 11:57

A napokban újranéztem a Black Mirror disztópia-antológiának a Men Against Fire című részét. A nagysikerű harmadik évad leggyengébb epizódja ez, nem egyébért, csak mert nagyon szájbarágós.

Az epizód röviden annyiról szól, hogy katonák a csótányoknak nevezett, zombiszerű, agresszív szörnyek kiirtásán ügyködnek, ebben egy agyimplantátum van segítségükre, amely segít megtalálni a célpontokat, kommunikálni egymással, stb. A történetben a csavar pedig az, hogy ennél többet is tesz az implantátum: a zombik valójában egyszerű emberek, akik nemhogy támadnak, hanem rettegnek és könyörögnek, csak a kiterjesztett valóság segítségével a katonák szörnynek látják őket. Nagyon didaktikus tanmese tehát, mégis úgy érzem, hogy mostanában sok embernek kellene megnéznie vagy újranéznie.

A dehumanizálás, mint a hadviselés része, valószínűleg a hadviseléssel magával egyidős, és nem kell hozzá futurisztikus agychip. Elég megfelelő retorikával elég sokáig sulykolni, hogy a másik tulajdonképpen nem ember, vagy nem olyan ember, és máris ott tartunk, hogy gázkamrába kísérjük, vagy legalábbis hagyjuk elvinni a „nemember”-társainkat. Meredek ugrás? Nem, hiszen konkrétan megtörtént.

A Black Mirror-epizód újbóli felkeresését Orbán Viktor magyar miniszterelnök poloskázása ihlette. Mostanra már híres-hírhedtté vált a március 15-i beszédében elhangzott „átteleltek a poloskák” mondata, amely után felszámolást emleget, és ezt nagyon sokan magukra vették, úgy értelmezve, hogy mindenkit felszámolna, aki nem ért vele egyet.

Valahol, valaki érezhette, hogy ez azért sok volt, mert később a magyar kormányfő arról posztolt, hogy csak politikai ellenfelére értette, és azért poloskázza, mert az lehallgatta a feleségét. Enyhíteni próbált tehát azzal, hogy egyetlen emberre szűkítette, és magát a metaforát is a poloska régóta használatos másik jelentésére. Azonban ez a magyarázat nem igazán áll a lábán, és ha igaz is lenne, a szellem már kiszabadult a palackból: egyre-másra jelennek meg a hasonló kijelentések, sőt, gúnyrajzok, és messze nem egyedül Magyar Péterről és a lehallgatási értelemben. Hanem pontosan abban a dehumanizáló kontextusban, amelyet először lehetett érteni a beszédből.

Semmi újat nem mondok azzal, hogy egy országvezető hatalmas felelősséggel tartozik a szavaiért, nemcsak az igazságtartalmat, hanem a stílust is tekintve. Hiszen sokan kaphatják fel a fejüket, hogy ha a miniszterelnöknek vagy elnöknek szabad, akkor nekem is. Mondok egy konkrét példát erre az elmúlt napokból.

A Fortepan fotógyűjtemény a poloskázás után kitett a Facebook-oldalára egy 1953-as képet, amelyen a krumplibogarak, mint „Truman katonái” ellen tüntettek, rovarszobrocskákkal, meg minden. A hidegháborúban ugyanis közkedvelt elmélet volt, hogy az amerikaiak kolorádóbogarakat szórnak a szocialista krumpliföldekre, hogy tönkretegyék azokat. Ezt valaki kész tényként bekommentelte a kép alá, másvalaki szólt, hogy ez sosem volt bizonyított tény, egy harmadik ember viszont kijelentette, hogy az sem lehet véletlen, hogy a poloskák nagyjából a migránsokkal együtt jelentek meg. Alig tudom kommentálni ezt a szellemi magasugrást. Nincs már meg a hozzászólás, nem tudom, hogy esetleg iróniának szánta-e, de eléggé kétlem. Bárhogy is gondolta, nagyon veszélyes lejtő ez, hogy egy valóban idegesítő jelenséget – a konkrét poloskák, a rovarok elmúlt évekbeli elszaporodására gondolok – összeköt egy másik olyan retorikai fogással, amely, bár nem állatozza, „csak” migránsozza a másik embert, szintén dehumanizálásra ad lehetőséget.

A poloskázás utáni napokban konkrét lépés is történt az irányba, hogy bizonyos embereknek, ha egyelőre a létét nem is, de a láthatóságát ellehetetlenítsék a szomszédban. Törvény és kilátásba helyezett alkotmánymódosítás fog jogi keretet biztosítani a Pride-felvonulások megszervezésének, az azokon való részvételnek a betiltásához, illetve büntethetőségéhez. Nem tudjuk, hogy az LMBTQ-emberek – akik egyébként nem győzik már elmagyarázni, hogy csak azért vonulnak fel, mert nincsenek egyenlő jogaik, ha lennének, akkor a bánat akarna vonulni – poloskák-e a hatalom szemében. Vagy csak ügyes terelés, és a betiltás szivárványos zászlójára valójában egyéb gyűlések, tiltakozások, felvonulások lehetetlenné tételét tűzték fel. Annyi biztos, hogy veszélyes talajon mozog ez az egész retorika, és félő, hogy az egymás ellen uszítás, az elembertelenítés már olyan mélyen gyökeret vert a társadalomban, hogy hatalmas munka lesz kigyomlálni, főleg olyan körülmények között, amikor az emberek kiábrándultak és az egyre növekvő, mindennapi gondjaik miatt érthetően dühösek. Csak nem azokra, akikre kellene.

Egy miniszteri nyilatkozatról
Kanapéfilozófia szerda, 2026 július 12026 július 1, 15:17

Egy miniszteri nyilatkozatról

Érdeklődéssel vártam, várom az új magyar kormány viszonyulását a határon túli magyarokhoz. Persze, tudom, nem kell türelmetlennek lenni,...

Egy miniszteri nyilatkozatról
Kacsamese
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 június 292026 június 29, 13:23

Kacsamese

Városnéző sétára vitte kiskacsáit a Szamoson élő kacsamama hétfő reggel a Donát negyedben. Nem tudom, mikor indulhattak, de fél hét...

Kacsamese
Miért „gratulált” Kelemen Hunor George Simionnak?
Kanapéfilozófia szerda, 2026 június 242026 június 24, 13:04

Miért „gratulált” Kelemen Hunor George Simionnak?

„A mai napnak egyetlen egy nyertese van. Gratulálok, George Simion, sakk-mattot adtál” – ez a kijelentés Kelemen Hunor szövetségi elnök...

Miért „gratulált” Kelemen Hunor George Simionnak?
Ismeretlen ismerősünk: Norbi, a kedves pincér
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 június 182026 június 18, 13:33

Ismeretlen ismerősünk: Norbi, a kedves pincér

„Az a legszebb nap, amikor csak olyasmit hallasz az emberektől, hogy köszönöm” – mondja Kaszta Norbert Levente, aki pincérként dolgozik a...

Ismeretlen ismerősünk: Norbi, a kedves pincér
Kanapéfilozófia kedd, 2026 június 162026 június 16, 12:34

A jövő jó kezekben van

Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia díjátadó ünnepségén – miután elhangzott az összes díszbeszéd és kultúrprogram -, az...

A jövő jó kezekben van
Kanapéfilozófia péntek, 2026 június 122026 június 12, 13:51

Tetűterasz

Sem Gergely Zsuzsa, sem Kovács Péter nemrég megjelent jegyzete nem Krasznahorkai László munkásságáról szólt elsősorban, legalábbis nem...

Tetűterasz
Kanapéfilozófia szerda, 2026 június 102026 június 10, 12:45

Fenntartjuk a jogot, hogy megválogassuk hallgatóinkat

Történt ugyanis, hogy Gergely Zsuzsa munkatársam, a művészeti műsorunk szerkesztője egy véleményanyagban Krasznahorkai László Nobel-díjas...

Fenntartjuk a jogot, hogy megválogassuk hallgatóinkat
Kanapéfilozófia kedd, 2026 június 92026 június 9, 12:10

Ne siess, otthon várnak!

Lehet, hogy nem idézem szó szerint a néhány évvel ezelőtti magyarországi közúti kampány szlogenjét, hiszen csak néhányszor olvastam. Az...

Ne siess, otthon várnak!