Élő Kolozsvári Rádió

Miért vagyunk ekkora barmok mi, szülők?*

Olvasom egy szászfenesi Facebook-csoportban, hogy egy anyuka az elsős gyereke mellé keres matektanárt. Ízleljük egy kicsit ezt a gondolatot: egy elsős gyerek mellé. Magántanárt. Aki segít neki a három plusz hat kiszámításában.

Miért vagyunk ekkora barmok mi, szülők?*
2024 szeptember 18, 13:33

A tanév kezdete kiváló időszak arra, hogy a szülők harakirit kövessenek el, amiért már megint semmi nem változott a tanügyi rendszer tekintetében; továbbra is minden fontos, kivéve a gyerek. Továbbra is a gyerekek legalább annyi időt töltenek az iskolában, majd órák után tanuláshoz köthető tevékenységgel, amennyit egy felnőtt ember a munkahelyén tölt. Mi, szülők, dühöngünk egy sort, aztán megszokjuk, valahogy kihúzzuk a következő nyárig, aztán a nagyvakáció után, szeptemberben, kezdődik minden elölről.

Én és még sokan mások a döntéshozókra borulunk ki. Próbáljuk menteni a felelősség alól a pedagógusokat, arra hivatkozva, hogy számukra is meghatároznak egy keretet, amelyen belül nagyon kevés szabad kezük van. Szidjuk tehát a törvényhozókat és a minisztériumot, amiért évtizedes távlatban reformnak nevezett toldozást és foldozást végeznek, amely során egy cseppet sem csökken a gyerekek terhelése. Továbbra is az cél, hogy ledarálják a tananyagot, nem az, hogy a gyerekeket tanulni, gondolkodni, alkalmazkodni, boldogulni tanítsák. Időnként egy-egy szülő kiborul a közösségi hálók nyilvánossága előtt, százasával jönnek a támogató hozzászólások, ezresével a lájkok. A vezércikkek, véleményanyagok is egymást érik a sajtóban, óriási a megosztások száma. Az sem ritka, hogy maguk a döntéshozók háborognak a rendszer hibái miatt, de természetesen minden marad a régiben.

A minap tudatosodott bennem, hogy a nagybetűs BUKARESTTEL való hadakozás közben megfeledkezünk arról, hogy mekkora barmok tudunk lenni mi, a szülők is. Olvasom egy szászfenesi Facebook-csoportban, hogy egy anyuka az elsős gyereke mellé keres matektanárt. Ízleljük egy kicsit ezt a gondolatot: egy elsős gyerek mellé. Magántanárt. Aki segít neki a három plusz hat kiszámításában. Borzalmas. És nemcsak azért borzalmas, mert minden bizonnyal szegény gyerek olyan házit kap, amit csak segítséggel tud megoldani, hanem azért, mert egy szülő úgy gondolja: a 6-7 éves gyerekének nem elég az iskolában eltöltött napi 4-5 óra ahhoz, hogy egyedül, esetleg egy kis szülői irányítással össze tudja adni a hármat a hattal. Hova fog jutni ez a gyermek, ha már elsőben magánóráztatják. Eljut a nyolcadik osztályba, ahol már naponta 7-8 órát ül az iskolában, reggel 8-tól 3-ig, vagy 4-ig, aztán magánóra románból, magyarból és matekből, mert hát közeledik a kápácsitáté, magánóra angolból, hiszen idegen nyelv nélkül ma már sehova nem alkalmaznak, majd pár óra házifeladatozás, és már be is lehet hullni az ágyba meghalni. Mi, szülők, azzal a nemes céllal, hogy mindent megadjunk a gyermeknek a boldoguláshoz, nem vesszük észre, hogy trappára tesszük őket. Ha meghalljuk, hogy valamelyik osztálytárs jár magánórára, mi is rögtön szerzünk segítséget, nehogy lemaradjon a drága. Inkább feláldozzuk a gyerek kedvenc sportját, háttérbe szorítjuk a hobbiját, korlátozzuk a barátokkal töltött időt, csak azért, hogy a szerencsétlen tanulhasson.

A tanügyi rendszer ráállítja gyerekeinket a kifasírozás útjára, mi szülők pedig kiállunk mellette. Na, nem a gyerek mellett. A rendszer mellett. Találkozunk jövőre ugyanitt, megállapítjuk, hogy megint nem változott semmi, és ahol ugyanezeket a gondolatokat megfogalmazom, talán más szavakat használva.

*”Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, öltözködjön már fel.”

Jól vagyok, kösz!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 augusztus 132026 augusztus 13, 15:38

Jól vagyok, kösz!

Nem vagyok kárörvendő típus. Tényleg nem. De mikor elolvastam az idősebbik Tate fivér sirámait, valahogy megnyugodott a lelkem. Bocsánat, de...

Jól vagyok, kösz!
Ismeretlen ismerősünk: Cseh János, az aranyérmes lekvárok gazdája
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 augusztus 62026 augusztus 6, 14:34

Ismeretlen ismerősünk: Cseh János, az aranyérmes lekvárok gazdája

Cseh János Marosvásárhely mellett, Kebelében él, és állandó résztvevője a kolozsvári Bejön a vidék vásároknak. Tervei szerint a...

Ismeretlen ismerősünk: Cseh János, az aranyérmes lekvárok gazdája
Büszke vagyok rád, Táblás Srác!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 július 312026 július 31, 17:18

Büszke vagyok rád, Táblás Srác!

Az ember mindig reménykedik, hogy nincs lennebb, hogy holnapra mindenki belefárad a vicsorításba, csípőből lövöldözésbe, iróniának...

Büszke vagyok rád, Táblás Srác!
Trîmbițasu kontra Trîmbițasu
Kanapéfilozófia péntek, 2026 július 312026 július 31, 13:26

Trîmbițasu kontra Trîmbițasu

A mostani történet is bírósági perről szól, és pont annyira abszurd, mint az előző. Ezúttal egy Ialomița megyei község polgármestere...

Trîmbițasu kontra Trîmbițasu
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 július 272026 július 27, 12:47

Kikapcsolunk…

Néha akaratunk ellenére történik, amikor lemerül a telefon. Tudom, a hordozható, külső akkumulátorok világában ez már sci-fi-be illő...

Kikapcsolunk…
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 július 232026 július 23, 15:13

Ismeretlen ismerősünk: Árpád, a buszsofőr

Árpád már harminc éve dolgozik a Kolozsvári Közszállítási Vállalatnál, korábban a 43-as és a 30-as buszokat is vezette. Egy ideje az...

Ismeretlen ismerősünk: Árpád, a buszsofőr
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 július 202026 július 20, 17:26

Politikai válságok helyett diktatúra?

Egy nemrég megjelent szociológiai felmérés szerint a 18 és 34 év közötti romániai fiatalok 41 százaléka elfogadna egy diktatúrát. Ez 10...

Politikai válságok helyett diktatúra?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 július 162026 július 16, 15:07

Ismeretlen ismerősünk: Bogi és Boti a Refo Caféból

A Refo Café három éve nyitotta meg kapuit a Bocskai/Avram Iancu téren, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet épületében. Úgy is...

Ismeretlen ismerősünk: Bogi és Boti a Refo Caféból