Hollywood és a „k betűs rendszer”
Egy jó ideje már inkább az ezredforduló előtti és utáni 10 év filmjeiből válogatok.
A kedves hallgatók már hozzászokhattak ahhoz, hogy rendszeresen filmajánlókkal érkezem ide a Kanapéfilozófiába. A nézni érdemes alkotások bemutatásakor elmondom, hogy miért éppen fantasztikus az adott film, néha pedig azt is elmondom, hogy melyek az esetleges gyengeségei. No, de mi a helyzet azokkal a filmekkel, amelyeket nem szoktam ajánlani. Az, hogy itt a Kanapéfilozófiában nem beszélek róla, attól még nem jelenti azt, hogy esetleg nem is láttam egy-egy akár éppen a moziban futó alkotást. De ahogy mondani szokták, ezekkel az a helyzet, hogy azért néztem meg őket, hogy önöknek már ne kelljen.
Van viszont egy talán elég súlyos probléma. Hollywood mintha kifogyott volna a filmötletekből. Új univerzumok, újonnan megszülető karakterek nincsenek. Nem sok jogom van talán ezt így ennyire kategorikusan kijelenteni, de ha megtekintjük egy mainstream filmeket játszó mozi egy éves kínálatát, akkor én úgy látom, elég siralmas a kép. Nézzük csak meg az elmúlt néhány hónapot: Alien, Garfield, Gru, Deadpool és a Farkasember. És akkor ott vannak még az édesanyjukkal, barátnőjükkel, kutyájukkal, macskájukkal kalamajkába kerülő romantikus-vígjáték hősök. Tucatfilmek, ugyanaz a séma, a forgatókönyvekben mintha csak a helyszínek, és a szereplők nevei cserélődnének. Személy szerint nézhetetlennek, elpazarolt időnek tartom ezeket a filmeket. Így természetesen mégis megnézek néhányat. Na, ezekről nem írok filmajánlót. Ilyenkor szoktak ugye guilty pleasure-ről beszélni az emberek. Ez az a bizonyos bűnös élvezet.
A témára visszatérve a streamingszolgáltatóknál még azért találni minőségi produkciókat. Az én személyes kedvencem a Boys, azaz a fiúk. Ez a sorozat a szuperhősöket kezdi ki minden lehetséges formában. Nem spórol a fordulatokban, sem a látványban, egyszerű, nem akar több lenni, mint, ami lenni tud. Egyszóval szimpatikus. És ha már szuperhősök, biztosan szükségünk van még egy bőrt lehúzni minden Marvel karakterről? Igen, mert ugye van az a „k betűs rendszer”, amiben élünk. Félreértés ne essék, a kapitalizmusról beszélek, és a profitmaximalizálásról. Nem sok egyéb oka van annak ugye, hogy hamarosan újraforgatják a Harry Potter-szériát például. Nagy rajongója vagyok a teljes franchise-nak, biztosan jó lesz a könyvekből át nem emelt részeket filmen is látni, de a filmek legalább akkora klasszikusok, mint a könyvek. És azért filmklasszikusokat annyira nem túl kegyes újraalkotni.
A problémának sok tényezős háttere lehet: több mint 100 évig uralni egy igencsak belterjes ipar, meglehet, kiégéshez vezet. Éhbéren tartani alkotókat, egész biztos, hogy nem szerencsés. Hetekig tartó sztrájkolás szintén nem tesz jót a minőségi termelésnek. Forgatókönyvírók, színészek egyaránt felemelték szavukat Hollywood működése miatt. Mindeközben az új és minőségi színfolt egyre nagyobb arányban a Távol-keletről érkezik.
Egy jó ideje már inkább az ezredforduló előtti és utáni 10 év filmjeiből válogatok. Talán egy Kanapéfilozófiában már említettem korábban, hogy azoknak úgy érzem, van lelke, mondanivalója, atmoszférája, és egyediségre törekvő története. Ha mégis ajánlhatok ezúttal is, akkor tessék böngészni ebből a 20 évből. Jó keresgélést, jó filmnézést!
