Élő Kolozsvári Rádió

Köszönet és hála

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok az év egyedüli olyan eseménye, ahova a monostori, vagy a Mărăști negyedbeli, panellakásban, vegyes házasságban élő magyarok is családostól eljönnek.

Köszönet és hála
2024 augusztus 21, 14:39

Kolozsváron az év minden napjára jut egy kulturális esemény, vagy valami érdekes, izgalmas rendezvény. Nagynevű állami intézmények, színházak, operák, múzeumok, bábszínházak, a filharmónia, a botanikus kert, és egy sor rangos civil szervezet, vagy akár vállalkozás nyújt az élet minden területén szórakozásra, kikapcsolódásra, tájékozódásra, tanulásra, sportolásra alkalmas lehetőséget, minden korosztály számára.

Magyar vonatkozásban az a tapasztalatom, hogy minden területnek megvan a maga jól bejáratott közönsége, mindenhol ugyanazok az arcok, ugyanazok az emberek fordulnak meg. Ha nagy a terem, mondjuk ha a színházról vagy az operáról beszélünk, akkor nagyobb a merítés, hiszen több százas a törzsvendégek száma, de például a könyvbemutatókra ugyanaz a néhány tíz ember szokott beülni. A könyvbemutatóknál maradva, a fotókat böngészve, vagy egy-egy helyszínen megfordulva, a jelen lévő 30-40 személyből 25-öt szinte bárki név szerint meg tudna nevezni, a többiek pedig gyakran a szerző családjából, baráti köréből kerülnek ki. És ez valahol normális, hiszen a napi mókuskerékből kiszállva örvendünk, hogy piheghetünk egy kicsit, és az első gondolatunk nem az, hogy valamilyen eseményre, rendezvényre beüljünk.

Az egyedüli kivétel a Kolozsvári Magyar Napok. Az elmúlt 15 évben láthattuk, hogy bármennyi rendezvény zajlik párhuzamosan, mindenhol vannak érdeklődők. Az esti koncertek megtöltik a Főteret, még akkor is, ha nem feltétlenül a legnagyobb neveket sorakoztatják fel. A Farkas utca tele van, a bor utca tele van, a könyv utca tele van, a Bánffy-palota tele van, a Farkas utcai templom udvara tele van gyerekekkel, a Főkonzulátus udvarán folyamatos a nyüzsgés, és a sok más, úgymond kisebb helyszínen is minden egyes programpont megmozgatja az embereket.

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok az év egyedüli olyan eseménye, ahova a monostori, vagy a Mărăști negyedbeli, panellakásban, vegyes házasságban élő magyarok is családostól eljönnek. Azokat a magyarokat is érdekelik az események, akiknek a szomszédja román, a munkatársai románok, a családban románul beszélgetnek.

A Magyar Napok nyújt valami pluszt, amire más esemény nem képes. Nem tudom pontosan, hogy mi is ez. Nem tudom, hogy mi mozdít meg ekkora tömegeket, mi késztet egykori osztálytársakat, hogy augusztus közepére időzítsék a találkozójukat, vagy miért pont ekkor látogatnak haza a messzire szakadt egykori kolozsváriak. Az biztos, hogy nem a miccs és a sör, mert a Magyar Napoknak úgy általában, és minden programpontnak külön-külön van egy tartása, egy színvonala, egy rangja, amire mindannyian büszkék lehetünk. Nem akarok túlságosan patetikus lenni, de talán az együvé tartozás, az összetartozása érzése, a találkozások lehetősége az, ami csak itt jelenik meg. Annak a tudata, hogy Erdély szívében, Kolozsváron, van egy esemény, ami a miénk. Nem tudom.

Egy dolgot viszont tudok: hálásak kell legyünk azoknak, akik kitalálták a Kolozsvári Magyar Napokat, és akik évről évre óriási munkát fektetnek abba, hogy meg is szervezzék. Köszönet és hála nektek!

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…