Élő Kolozsvári Rádió

Viszlát balkán. Isten hozott Dâmbovița partja

Kovács Péter nyolc napot motorozott: Szerbián, Bosznia Hercegovinán, Monenegrón, Albánián és Makedónián keresztül vezetett az útja. És különös gondolatai támadtak a balkánnal kapcsolatban.

Viszlát balkán. Isten hozott Dâmbovița partja

Szerkesztő: kristalybea, 2024 július 25, 11:11

Amikor a balkán szót használjuk, mindenképpen valami negatív dologra gondolunk. Ha valami balkáni, akkor az rossz, zajos, szemetes, zűrzavaros, a mi standardjainkhoz képest alsóbbrendű. Vannak még ilyen szavak, amelyekre ráragadt egy pejoratív értelem, ami miatt manapság inkább már nem is használjuk, mert nem tartjuk politikailag korrektnek.

Aztán eljutunk Horvátországba, akár valamelyik nagyvárosba, vagy a tengerpartra, és arra gondolunk, hogy na, jó-jó, Horvátország tulajdonképpen nem is Balkán. Ez sokkal inkább a nyugat, így kell kinézzen egy civilizált ország, ahol jó élni, ahol elképzeljük, hogy mi is tudnánk élni. És balkánozunk tovább, viszont a képzeletbeli balkán-térképünkről kitöröljük Horvátországot.

A múlt héten lehetőségem volt nyolc napot motorozni a Balkánon. Szerbián, Bosznia Hercegovinán, Monenegrón, Albánián és Makedónián keresztül vezetett utunk, közel 4000 kilométert tekeregtünk,

és én mostantól nem használom a balkáni kifejezést, amikor valami negatívat akarok mondani.

Kezdjük az utakkal: nem a németországi autópálya, vagy közúti hálózat fogadott, de mindenfele csodálatos, jó minőségű utakkal találkoztunk, illetve rengeteg újan épült, vagy épülőfélben lévő útszakaszra bukkantunk. Folyton olyan helyeken jártunk, ahol egyik társunk 2-3 évvel ezelőtt még igénybe kellett vegye motorkerékpárja terepező tulajdonságait, viszont az idén már bőrsima aszfaltcsíkon gurulhattunk. Ezekben az országokban mindenhol hegyek vannak, és a tengerparttól a legmagasabb hegycsúcsig megépültek az utak, sok helyen kimondottan a turistáknak épített, keskeny, de biztonságos szerpentineken haladtunk. Közúti alagutak százain suhantunk át, az sem volt ritka, hogy a sziklába vágott úton tűkanyart kellett bevegyünk.

Aztán ott van a vendéglátás, a szállás és a kaja. Millióegy, eldugott, kicsi, álomszép panziót, kempinget, falusi szálláshelyet láttunk. Bármelyiket is próbáltuk ki, nagyon meg voltunk elégedve, legyen az tengerparti bungaló, vagy 1500 méteren a több száz éves házacskában kialakított vendégszoba. A kaja és a pia pedig mennyei, kerestük a helyi specialitásokat, és sehol nem kellett csalódjunk. Mindenhol azzal a pénznemmel fizethettünk, ami éppen volt, sehol nem küldtek el váltani egy nem létező váltóirodába.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, ott vannak az emberek.

Mindenhol barátságos, mosolygós, segítőkész emberekkel találkoztunk. Volt ahol tökéletes angolsággal szóltak hozzánk, volt ahol kézzel-lábbal kommunikáltunk, de mindenhol megtaláltuk a közös szót, mindenhol teljesítették kéréseinket, amikor pedig az egyik motorral baj volt, minden követ megmozgattak, hogy segítsenek.

Szóval, én biztosan visszamegyek még a Balkánra. És ezentúl soha nem használom becsmérlően a balkáni kifejezést. Üdvözlök mindenkit a Dâmbovița partjáról.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…