Kismamacsoportok és a szemmel verés „ellenszere”
Ez tényleg komoly? A 21. században még mindig hiszünk a szemmel verésben és a gyufás ellenszerben?
Valamelyik nap egy online kismamacsoportból idézett kérdéssel találkoztam a közösségi médiában: egy anyuka a szemmel verés miatt aggódott rettenetesen. Elmondása szerint a kisbabáját ha csak rövid időre is megbámulják, máris jelentkezik a negatív hatás: az addig földreszállt angyalkaként viselkedő kisded a séta után teljesen kifordul önmagából. Mit tehetne ellene? Próbálkozott már piros cérnával, imával, de hiába. Nosza jött is hamar a jó tanács: kilenc szál égő gyufát oltson el egy pohár vízben, és minden alkalommal mondjon el egy Miatyánkot. A kisbabának adjon három kortyot a vízből, majd öntse el azt. Mielőtt kimennének a házból, vessen egy keresztet a gyermeke sarkára, majd a homlokára és mormolja, hogy ahogy nem igézik meg a sarkadat, úgy ne igézzenek meg téged sem. Ja, mindezt szintén háromszor. In rest: Doamne ajuta!
Köpni-nyelni nem tudtam. Ez tényleg komoly? A 21. században még mindig hiszünk a szemmel verésben és a gyufás ellenszerben? És foszforos vizet itatunk csecsemőkkel?
Aztán gondoltam, hogy körülnézek egy kicsit a magyar kismamacsoportokban is, hadd lám, hogy állunk ott is az IQ-szinttel. Íme, rövidke keresés után milyen kérdésekre bukkantam:
– Mit egyek, hogy a babám ne legyen csúnya?
– Ha narancslevet iszom, narancssárga lesz a babám bőre?
– Ha sokat mosolygok, a babám boldogabb lesz?
– Ha babakocsival sétálok a tengerparton, a baba szomjas lesz a sós levegőtől?
– Szerintetek a pelenkát vasalni kell?
– Hogyan készítsek anyatejes fagylaltot?
Inkább nem kommentálom a kérdéseket, tiszteletben tartom azt, hogy minden anyuka a maga módján a legjobbat szeretné a kisbabájának és aggódik érte. Hogy ez az aggodalom mennyire irracionális vagy abszurd, az már más kérdés. Mint ahogyan az is, hogy milyen tanácsok érkeznek egy-egy ilyen dilemmára. De mindezek ellenére hasznosak is tudnak lenni a kismama csoportok, ahol a sorstársak egymás között beszélhetnek meg a gyerekek fejlődésével kapcsolatos kérdéseket kezdve a szopizástól, leválasztástól, szilárd ételsoron, szobatisztaságra való szoktatáson keresztül a bölcsőde vagy óvoda kiválasztásáig. Biztos vagyok benne, hogy sokat segítenek egymáson, nincs is ezzel semmi baj. A baj ott kezdődik, mikor a gyerek egészségével kapcsolatos aggodalmakról valaki nem a gyerekorvossal, védőnővel vagy más szakemberrel konzultál, hanem a többi anyukával közösen próbálja kitalálni a megoldást. És persze ilyenkor, mindenki a saját bevált módszerére esküszik, és leggyakrabban teljesen szem elől tévesztik, hogy a gyerekek nem egyformák. Aztán csodálkoznak, ha a sok jótanács ellenére végül a sürgősségin kötnek ki, mert félrekezelték a gyermeket és a magas, kitartó lázra például már nem biztos, hogy elég a reszelt krumpli vagy a hideg fürdő. Mint ahogy az sem helyettesíti a vakcinát, ha a homokozóba esett cumit törlés nélkül dugjuk a gyermek szájába, mondván, hogy ez is erősíti annyira a szervezetét, mint a védőoltás. Hát nem. Például himlő vagy bármilyen más fertőző betegség ellen szinte biztos vagyok, hogy nem használ a feltehetően macskapisis cumi.
Na, de visszatérve a kismamacsoportokhoz. Én is tagja vagyok egy-kettőnek, igaz, ezekben nem találkoztam hajmeresztő kérdésekkel és olyan tanácsokkal sem, amelyektől stroke-közeli állapotba kerülnék. Viszont ezekre az online klubokra szinte kivétel nélkül a kölcsönös támogatás a jellemző, mindegyikük egy védett közegként funkcionál, ahol a tagok megoszthatják egymással örömüket, aggályaikat. És nem utolsó sorban a közösségi élmény az összetartó erő. Hiszen az anyaságnak is megvannak mélypontjai, amelyeket pontosan csak azok érthetnek, akik maguk is keresztülmentek már ezen.
