Kacsamese
...de nem kacsa, amit mondok!
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2026 június 29, 13:23
Városnéző sétára vitte kiskacsáit a Szamoson élő kacsamama hétfő reggel a Donát negyedben. Nem tudom, mikor indulhattak, de fél hét után láttam őket vonulni a rádió közelében. Annak rendje és módja szerint, anyuka elöl, utána három porontya. Én meg, amíg beértem a stúdióba, elgondolkodtam: mit is láthattak a kacsagyerekek a környéken. Például az ember alkotta szemétkiállítást és parányi kacsatalpat égető rengeteg aszfaltot.
Igen, kiállítást láthattak minden szeméttároló körül, hiszen mindig akad valaki, aki úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a lehurbolt vagy csak megunt matracot nem a kommunális szemétbe kell eldobni, hanem azokat, mint minden nagyobb méretű dolgot, az úgynevezett hulladékudvarokban lehet leadni. Vagy ha nem matrac, akkor Fenesről befelé jövet valaki lepakolja a megmaradt cementes vagy vakolatos zsákot a Donát úton az első kuka mellé. Esetleg nagymama régi vasalódeszkáját, szennyeskosarát, üvegkantáit helyezik el szép sorban a – nem csak esztétikai okokból, hanem a megközelíthetetlenség fokozására is – föld alá süllyesztett konténerek mellé.
Ma kartonokból, üreg üvegkantákból állt a rögtönzött tárlat, ezt láthatták kiskacsák és kisgyerekek. Az előbbiek bizonyára nem szörnyülködtek nagyon, hiszen az ember az ő életterükben már rengeteg hasonlót elhelyezett. Ami pedig a gyerekeket illeti, sokan bizonyára azt hiszik, ez így természetes, és felnőve majd rácsodálkoznak, hogy egyes megveszekedett egyedek kifejezetten oda rakják azt, amire már nincsen szükségük, ahol kialakították az átvevőhelyét. Ha szerencsénk van, a most még csak szemlélődő gyerekek is így tesznek majd.
Ami pedig a talpunkat, és esetünkben kifejezetten az apró kacsatalpakat égető aszfaltrengeteget illeti, nos arról nincs ötletem, mi lesz vele, hiszen az ember mai világában egyre csak terjed és egyre csak forrósít. Egyetlen optimizmusra okot adó bejegyzést olvastam a közösségi médiában: valaki arról érdeklődött, mivel helyettesítse a piskótakővel lerakott kocsibeállót, hogy kevésbé legyen forró az udvara. Természetesen, sokan javasolták, hogy szedje fel a köveket – vagy ne, de mindenképpen létesítsen lugast a gépjármű fölé. Nekem volna még egy ötletem: létesítsen kacsaúsztatót a helyére. Ezzel ugyan az autója parkolását nem oldja meg, viszont örökbe fogadhatná a Donát negyedben hajnalosan várost néző kacsacsaládot. Bár igazából abban bízom, hogy ők azóta gond nélkül visszaértek a roppant lassan elhaladó autók között a Szamos partjára, megszokott otthonukba, amelyet biztosan nem szívesen adnának fel. Csak turistáskodtak egyet a környéken, majd visszatértek kibérelt szállásukra ott a vízparton. S az az igazság, ebben a melegben kicsit most irigylem is őket!