Csúszós járdákról és statisztikákról

A mi dolgunk, hogy oldjuk meg, mert amiről nem készül statisztika, amiért nem perelik be őket, az teljesen lényegtelen.

Miután múlt héten azon viccelődtem, hogy vízen járni tanulunk, és egyelőre a fagyott halmazállapoton gyakorolunk, elgondolkodtam, mennyire könnyű nekem bután poénkodni a stúdió biztonságában vagy az utcán, hernyótalpas bakanccsal a lábamon. Remélem, senki nem haragszik a viccelődésért. Ma viszont megkérdeztem a sokat idézett mesterséges intelligenciát, a másodpilótát: hányan törték kezüket vagy lábukat 2026-ban Romániában, miután elcsúsztak a jégen vagy a hóban.

A válasz ez volt: a friss keresési eredmények alapján nincs nyilvánosan elérhető statisztika erről. A rendelkezésre álló források csak az időjárási helyzetet írják le – például a rendkívüli hideget, havazást és jegesedést –, de nem közölnek baleseti vagy kórházi adatokat.

S mivel az MI nem elégszik meg ennyivel, meg is indokolta, miért nem talál adatokat. Mondom is a gép generálta lehetőségeket.

Az első: Romániában az ilyen jellegű sérüléseket nem gyűjtik országos, nyilvános statisztikába külön kategóriaként.

A második: A sürgősségi osztályok adatai nem nyilvánosak, és általában nem bontják le a sérülések okát ilyen részletességgel.

S végül a harmadik lehetőség: A sajtó csak elszórtan számol be egy-egy súlyosabb esetről, de nem országos összesítésben.

Nos, itt álljunk meg egy pillanatra, és lépjünk ki a valóságba. Ott találjuk azt az idős hölgyet, aki téli cipőben, a drótkerítésbe kapaszkodva, háromcentinként óvakodott előre szombat délben. Előbb megcsóváltam a fejem, értetlenkedve magamban, hogy épp most miért kellett útnak indulnia, aztán a karomat nyújtva megkérdeztem: segíthetek? A hálás tekintet után, együtt araszoltunk el az első kisboltig, kifizetni a gázszámlát, amely aznap volt határidős, tehát a fizető értékrendje szerint, muszáj volt kifizetni – hiába méltatlankodott az öccse, hogy mégis hova megy ilyen csúszós úton.

A boltban a néni hálálkodva elköszönt, én pedig a lelkére kötöttem, hogy a másik irányba induljon hazafelé, mert lehet, hogy az út kicsit hosszabb, de talán többen járnak arra, s ha a járda nagyon csúszik, leléphet az úttestre, a forgalommal szemben, mert ott már fekete az aszfalt, tehát járható, és szombat délben nem nagy a forgalom a környéken.

S most javaslom, térjünk vissza az MI válaszához:

A 2026-os télről szóló hírek szerint: Jelentős jegesedés, ónos eső, havas-jeges járdák alakultak ki több régióban. A hatóságok figyelmeztettek a csúszásveszélyre, ami általában a téli sérülések számának növekedésével jár, de konkrét számot nem közöltek.

Azt már én teszem hozzá: biztosan arról sem találnánk statisztikai adatot, hogy hány nyugdíjas azért nem fizette ki határidőre a gáz- vagy villanyszámláját, mert előbb a szabadnapok, majd a csúszós utak akadályozták meg eljutását akár csak a sarki boltig. Ja, nem az utak, hanem a nemtörődömség: azok a lakók és lakóközösségek, s főleg azok az önkormányzatok, amelyek nem takarították el a havat, hagyták jéggé fagyni a járdákon.

A mi dolgunk, hogy oldjuk meg, mert amiről nem készül statisztika, amiért nem perelik be őket, az teljesen lényegtelen.

Elvégre, figyelmeztettek, hogy most egy ideig valóban tél lesz. Vigyázzunk magunkra!