Paraszocialitás
Azt hiszem, nekem Kevinnel a legstabilabb a paraszociális kapcsolatom, hiszen minden karácsonykor többször is régi ismerősként nézem kalandjait a film végére valóban reszkető betörőkkel.
Paraszocialitás. Azaz: olyan kapcsolat, amelyet egy hírességgel, egy könyv, film vagy sorozat szereplőjével tartunk fenn, miközben személyesen nem ismerjük őt. Igaz, attól még lehet, hogy vele töltöttük a szilvesztert vagy a karácsonyt. De remélem, mindenkinek volt része valódi szociális interakcióban is, magyarul: találkozott szeretteivel, élő, hús-vér emberekkel.
Nem mondok újat: amikor véget ér az év, és kezdődik egy újabb, számtalan összesítéssel szembesülünk. Mi magunk is mondjuk József Attliával, hogy „Akáhogyan lesz, immár kész a leltár” – és ismét csak abban reménykedünk, hogy a következő esztendő majd többet, jobbat, szebbet hoz: egészségből, békességből, találkozásokból. Vagy legalábbis nem viszi el hirtelen azt, ami eddig volt. Főleg az egészségünket, mert itt Erdélyben megtanultuk, hogy az mindennél jobban kell. (Sanatate, ca-i mai buna decat toate!)
S akkor szembejön (mint velem is) az az összesítés, amely szerint a Cambridge Dictionary szótár szerkesztői a 2025-ös év szavának a paraszocialitást választották. A kifejezés olyan „kapcsolatra utal, amelyet valaki egy hírességgel, egy könyv, film vagy sorozat szereplőjével, illetve mesterséges intelligenciával tart fenn, miközben valójában nem ismeri őt” – áll a hivatalos indoklásban. Azt írják, a hírességekkel való kapcsolódás bizonyos mértékig egészséges, de a viszonyulás kórosba is átfordulhat, ráadásul – folytatódik az írás – a mesterséges intelligencia és az MI-influenszerek megjelenésével a jelenség még izgalmasabbá és aktuálisabbá vált.
A kifejezés sem új, 1956-ban (igen, hetven évvel ezelőtt) jött létre a szóösszetétel, amikor a Chicagói Egyetem szociológusai, Donald Horton és Richard Wohl megfigyelték, hogy a televíziónézők „para-szociális” viszonyt, azaz „mintha-kapcsolatokat” alakítanak ki a képernyőn szereplő személyiségekkel, amelyek a családtagokhoz és barátokhoz fűződő viszonyokhoz hasonlítanak. Mert akkoriban gyakori volt a jelenség, hogy a bemondó köszönését nagypapa illedelmesen fogadta, és válaszolt rá.
A kutatók arról írtak akkor, hogy a gyorsan terjedő televíziós műsorszórás és főleg a tévénézés elterjedése a képernyőn szereplő színészek vagy műsorvezetők jelenlétét a mindennapi élet részévé tette a nézők otthonában. Az 1980-as években – a szóbeszéd szerint – a magyarok pénzgyűjtést indítottak azért, hogy felszabaduljon a Rabszolgasors című brazil szappanopera főhőse, Isaura.
Ma pedig a – hadd fogalmazzak így – paraközösségek alakulnak a paraközösségi hálókon, és a paraközösségek valódi szociális gondokat képesek megoldani.
Azt hiszem, nekem Kevinnel a legstabilabb a paraszociális kapcsolatom, hiszen minden karácsonykor többször is régi ismerősként nézem kalandjait a film végére valóban reszkető betörőkkel.
Illetve, tudják mit: reménykedem, hogy hallgatóinkkal is még sokáig fennmarad ez a kapcsolat: hogy amikor én jó reggelt vagy jó napot kívánok, akkor van, aki most is visszaköszön. Tegyenek így a továbbiakban is! Mi pedig az elején idézett költőt parafrazálva: okos urak közt – mondhatni – néha játsszuk tovább a bambát.
Ma is köszöni szépen figyelmüket a paraszociális kapcsolat túlsó végéről nem a híresség, nem a mesterséges intelligencia, csak az egyik kolozsvári rádiós, sőt, kolozsvárirádiós.
