Hallgatók és megszólalók
Szokás mondani, hogy régen minden jobb volt – de nem a közhelyszótár újabb fejezetét szeretném felolvasni, és nem is értek egyet feltétel nélkül a kijelentéssel. Figyelem: pozitivista szöveg következik!
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 október 14, 17:09
Ami a rádiót és hallgatóit illeti, régen levelet írtak, megköszönték, ha valami tetszett, illetve biztos, hogy telefonáltak a szerkesztőségbe, ha valami butaságot követtünk el, ha badarságot mondtunk. Természetesen, a dicséret, jobban megdobogtatta a szívünket, de a tévedésünkre való figyelmeztetés legalább annyira – ha nem jobban – szolgálta épülésünket, és a szakmánkra, a munkánkra irányította figyelmünket. Nos, erre valóban azt kell mondanom: a hallgatókkal való kapcsolattartás szerintem régen jobb volt, mint ma. De… (mert van itt egy hatalmas DE) azért ma is vannak kivételek.
Nemrég levelet kaptam, természetesen, elektronikus úton, kettőt is. (Ímélt.) Előtte az történt, hogy számomra máig érthetetlen okból, aznap reggel szinte semmi nem ment úgy, ahogyan szerettem volna: a legegyszerűbb szavakban sikerült megakadnom. Ezért a műsor végén, elköszönéskor, elnézést kértem minden hibámért, megköszönve, hogy elviseltek, hogy így is meghallgattak.
Barátaim, távolabbi kollégáim szinte azonnal reagáltak, mondván, hogy ez élő beszédben természetes, nincsen semmi baj, de a fejemben a lila düh akkor oszlott el, amikor kedves hallgatóink közül ketten is vették a fáradságot, hogy leírják: emberi, esendő voltam, és ne aggódjak, mert tartalmas volt az adás, szerették és szeretik hallgatni a Kolozsvári Rádiót.
Higgyék el: ha Önök néha arra gondolnak, hogy régen jobb volt, azt is megértem. A felolvasott szövegben – ideális esetben – nem marad hiba. De azért arra kérem hallgatóinkat: írjanak még, jót is, mert rosszabb napokon olyan jó rágondolni!
