Ne nekem higgyenek!

Számos melléfogás, hiányosság és megoldatlan probléma mellett a hazai egészségügynek sikerült a héten egy kifejezetten szimpatikus és hasznos lépést tennie: ingyenessé vált a HPV elleni oltás a 26 év alatti fiataloknak.

A mindkét nem által hordozható humán papilloma vírus a méhnyakrák kialakulásának első számú felelőse, de már két évtizede létezik rá védőoltás, amelyet szinte ugyanennyi ideje próbálnak nálunk is népszerűsíteni. Viszont az első próbálkozás még 2008-ban elbukott, és úgy tűnik, azóta se sikerült igazán jó reklámot csinálni neki, pedig most már jobb eszközei vannak az egészségügynek, és a folyamatos árcsökkentések, valamint ingyenessé tételek még többet kellene, hogy lendítsenek az ügyön. Hátha ez meg is történik a következő időszakban, figyelni kell a beadott oltások számának alakulását.

Viszont ha megnyitjuk bármely ilyen hír alatt a hozzászólásokat, úgy ömlik az oltásellenesség, mint a COVID-19 tetőzésekor. Az oltásellenesség persze nem friss találmány, kezdhetjük onnan is, hogy már a legelső himlőoltás feltalálásakor, a 18-19. század fordulóján bőven voltak, akik kétkedéssel fogadták. Részben persze valamelyest érthető, minden újításnál láthatjuk ezt, emellett maga az oltásfolyamat is főleg mai szemmel nézve eléggé undorítónak hatott, ennek részleteibe nem megyek bele. Az akkori érvek egy része viszont pontosan ugyanaz volt, mint most: „természetellenes”, „Isten nem így akarta”, „a személyes szabadság korlátozása”, illetve általános bizalmatlanság az orvostudománnyal szemben. Bár utóbbinak az okai valószínűleg jócskán különböztek a mai okoktól.

A vakcinákkal szembeni ellenérzés aztán végigkísérte minden újabb és újabb védőoltás bevezetését, de különösen nagy löketet adott neki a hírhedt Wakefield-„tanulmány”, amely állítása szerint összefüggést mutatott ki az MMR oltások és az autizmus kialakulása között. Az azóta visszavont, számtalanszor cáfolt, bizonyítottan tudománytalan alapokon álló kísérletet nyugodtan nevezhetjük kísértetnek, hiszen 1998 óta kísérti a közvéleményt, sajnos valószínűleg helyrehozhatatlan károkat okozva az oltások iránti bizalomban.

A mai oltásellenesség nyilván a koronavírus-járvány miatt burjánzik még inkább, a némileg racionalizálható félelmek mellett olyan konteókat is felhozva, hogy így akarnak kiirtani, meg társaik. A racionalizálható félelmek közé sorolható a mellékhatások miatti aggodalom, amelyek természetesen léteznek, pontosan, mint minden szer esetében. Eszembe jut egy magyarországi anyuka esete néhány évvel ezelőttről, akinek a kisfia valóban egy kötelező gyermekkori oltás miatt halt meg, de nem a vakcinával volt baj, hanem egy veleszületett autoimmun betegség váltotta ki a reakciót. Az anyuka  – el nem ítélhető módon – az első időszakban közel került az oltásellenességhez, ám az orvosokkal való beszélgetései után gyakorlatilag kampányolni kezdett a vakcinák mellett, interjúkat is adott, az egyik például az Indexen olvasható, és a többi gyerekét is beoltatta.

Ezt az utolsó gondolatot hangsúlyozandó, én sem azt kérem a hallgatóktól, hogy nekem higgyenek, és miattam menjenek kérni a HPV elleni oltást maguknak vagy gyermekeiknek. Beszéljenek orvosokkal, eggyel, tízzel, olvassanak megbízható forrásokból szaktanulmányokat vagy azoknak a közérthetőbbre formált változatait. Ha aggódnak, fogadják el, hogy ez normális, az viszont nem, hogy ilyen helyzetekben kizárólag érzelmi döntést hozzunk.