Több rejtély, több családregény: Wednesday, második évad
Két részletben, egy augusztusi és egy szeptemberi szerdán tért vissza mindannyiunk kedvenc gót-tinije, Wednesday Addams a kisképernyőkre. Tim Burton sorozata 2022-ben dobbantott nagyot, a folytatásra három évet kellett várni, és már az elején elmondom, hogy nem tudom megállapítani, megérte-e.
A kultikus Addams család lánygyermekének története ott folytatódik, ahol abbahagytuk: még mindig a Nevermore bentlakásos iskolába jár, hozzá hasonló outcastekkel, azaz szupererőkkel rendelkező, ezért kitaszítottnak számító tinikkel. Az igazgató új, a szobatárs a régi – Enid, a rózsaszín vérfarkas –, a Wednesday-mániás kislány új, az ellenségek között van ilyen is, olyan is. Wednesday maga még tinibb és még morcibb, az anyjával is megromlik a viszonya, legnagyobb részt azért, mert 16 éves, és ilyenkor a szülők hülyék.
Apropó szülők, úgy tűnik, az első évad sikere után jutott pénz a sztárszínészekre is, hiszen most minden részben ott van a Morticiát alakító Catherine Zeta-Jones és a Gomezt játszó Luis Guzmán, az igazgató szerepében pedig Steve Buscemit látjuk. Jóval nagyobb hangsúlyt kap most a teljes család is, mint korábban, az iskolába íratják Wednesday öccsét, Pugsleyt is, aki azonnal okoz valami, a teljes évadon végighúzódó bonyodalmat. Az első évadot elvitte a hátán Wednesday, meg persze az őt alakító Jenna Ortega, a kitaszítottak között tulajdonképpen teljesen tiniként viselkedő tini, de az akkor volt. Most már szükség volt több rejtélyre, összefonódó szálakra, sötét titkokra, akár az Addams családon belül. Építgetik ezeket az első résztől kezdve, néha mégis cipőskanállal erőltetettnek hatnak, vagy pedig ki lehet találni, hogy miről lesz szó, egyszer viszont sikerül jól félre is vezetni a nézőt, de erről ennél többet nem mondhatok poénlelövés nélkül. Akárcsak a két legjobb jelenetről sem, annyit árulok el, hogy mindkettő az évad második felében van, egyik paranormális és nagyon vicces, a másik pedig egy tánc, és jobb, mint a Jenna Ortegáé az első évadból, amiből mém meg TikTok-trend is lett.
Nem mondhatom, hogy nem szerettem ezt az évadot, viszont a legnagyobb bajom az adagolással van. Ugye régen nagyjából hetente adott egy részt a tévé a sorozatokból, aztán jöttek a streamingek, ahol ugyan némely sorozatok esetében még mindig működik a heti adagolás, de többnyire egy-egy egész évad jelenik meg egyszerre, azt meg mindenki a maga ritmusában zabálhatja. Ez a köztes megoldás, hogy négy részt, majd egy hónap elteltével még négy részt tesznek közzé, pont arra volt jó, hogy elfelejtsek egy csomó mindent az első négyből, mert a kettő között még magyarnapok is voltak, meg minden. Nem értem ennek a logikáját, vagyis igen, azt mondják, hogy több ideig lehet az érdeklődést fenntartani, meg közösségi médiás jelenlét, meg ilyenek, de a felhasználónak biztosan nem jó, csak lenyeljük ezt a gombócot is. Még.
Szóval, kaptunk egy közepesen szórakoztató, a harmadik évadot is bőven előkészítő sorozatot, ami teljesen rendben lesz őszi estékre azoknak, akik csak most kezdik el nézni. Azért remélem, hogy nem kell még három évet várni a következőre, Tim Burton sem fiatal már, és az lenne a legjobb, ha a harmadik évaddal le is zárnák ezt a sorozatot. Addigra már biztosan lesben áll a következő fiatal színésznemzedék, aki a következő bőrt lehúzná Addamsékról, vagy esetleg ismét az animáció ideje jön el. Elvégre még csak 87 éve, hogy felütötte a fejét a The New Yorker hasábjain a galád család – korai még a centenáriumra készülni.
