Dehogy született feleségek
Felfedeztem egy régi sorozatot, szerencsére új apropója is van.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 július 11, 11:06
Nemrég szembejött velem egy felmérés, amely azt állította, hogy bizonyos angol szavakat férfiak ismernek jobban, másokat meg a nők. Több ilyen kutatás létezik, nem tudom biztosra, hogy az, amelyet hivatkozok, mennyire komoly, de ebben az esetben kivételesen nem számít. A lényeg az, hogy én inkább a férfilistán szereplő szavakat ismertem, a nőin viszont volt egy, amelyről, ha három hónappal korábban találkozom vele, fogalmam sem lett volna, de most már igen. Ez volt a „wisteria”, azaz a lila akác. És nem máshonnan ismerem, mint hogy az elmúlt időszakban fedeztem fel magamnak egy több mint húsz éve debütált sorozatot, a Született feleségeket, eredeti címén a Desperate Housewivest, amely cselekménye a Wisteria Lane-en, azaz a Lila akác közben játszódik egy fiktív amerikai állam fiktív kertvárosában.
Ennyire régi, sőt, klasszikusnak számító sorozatról nem lenne tisztességes most írni, még akkor sem, ha számomra új volt – szinte minden információ elkerült eddig, semmit sem tudtam róla, ami az internet korában elég jó teljesítmény. Viszont van friss apropója: idén jelentették be, hogy folytatásféle készül, éppen Wisteria Lane címmel, új szereplőkkel, új történetekkel.
A cím magyar fordítása alapján más várakozásunk lehetett volna , hiszen ezek a feleségek éppen, hogy nem születettek – ki is lehetne amúgy született feleség? – hanem kétségbeesettek. Ki a válása, ki a gyerekei, ki a pénzügyi helyzete vagy éppen az afférja miatt. Négy nő történetét követjük szorosan, közben más lakók is jönnek-mennek a Lila akác közben, szerelmek és barátságok szövődnek és felbomlanak, félreértések keletkeznek és titkokra derül fény – vagyis az idilli kertvárosi utca minden házában rejtőzködik valami a felszín alatt.
Az első dolog, ami két-három rész után feltűnt, hogy ebben a sorozatban nincsenek pozitív hősök. Ezek az emberek, néhány mellékszereplő kivételével nem jók, alapvetően. Közvetlenül előtte egy másik sorozatot néztem, a 911-et, amely elsősegélynyújtókról: tűzoltókról, rohammentősökről, rendőrökről és diszpécserekről szól. Kicsit leegyszerűsítve, ebben abszolút mindenki jó ember, aki néha valami rosszat tesz, de azt sem rosszindulatból. No, itt ennek a fordítottját látjuk: nem feltétlen gonosz, viszont rengeteg hibával és gyengeséggel rendelkező, legtöbbször önző embereket, akik néha-néha valami jót is tesznek, bár gyakran azt is önös érdekből. A rajongótábornak vannak kedvencei a négy nő közül, de a választás leginkább az alapján alakul ki, hogy a története mennyire érdekes, vagy a színésznő alakítása hogyan tetszik, mert magukat a karaktereket nem igazán lehet szeretni, és nem hiszem, hogy a való életben bármelyiket szívesen látnánk szomszédunkként.
Persze, ennek ellenére, ezzel együtt, vagy akár éppen emiatt nagyon szórakoztató sorozat. Azt hiszem, a sorozat sikerességét a maga idejében és a mai napig az adta, hogy sikerült különböző műfajok megfelelő elegyét nyújtani. Elsősorban dráma, de kellő adag krimivel és humorral ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket évadról évadra. Egyébként nyolc évadot ért meg, és, mint az lenni szokott, a végére kicsit elfáradt, de az első és a harmadik évad egészen kiemelkedő minőségű.
Semmiképp nem bántam meg, hogy végignéztem, viszont nem tartom feltétlenül újranézősnek: ha már tudjuk, a történetek hová futnak ki, és ilyen szempontból nem jelent újdonságot, akkor idegesítő és frusztráló lehet csak a karakterekre koncentrálva nézni. Az új sorozatra viszont egészen kíváncsi vagyok, egyelőre nem tudni, mikor és hol debütál, de minden bizonnyal visszatérek majd rá.
