Ha ennek egyszer keze lesz…!
Most meg döbbenten olvasok azokról a szülőkről, akik gyermekeiket nyugtatják – azután, hogy gyermekeik hallják, sőt, a nagyobbak követik is, ami a médiában, s még inkább a közösségi csatornákon látható, bár most inkább azt mondanám: már húsbavágón érezhető.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 május 15, 13:22
Az ifjúság a jövő, és a felnőtteké a felelősség, hogy ezt biztosítsák. Nyugodjon meg, Kedves Hallgató, nem fogom felolvasni a Közhelyszótárt, de elmondanám, hogy telnek napjaink.
Tegnap órát tartottam egyetemistáknak. Remekül szórakoztunk, amikor a mesterséges intelligenciával beszélgettünk a pityókaleves receptjéről, és megtudtam, hogy ha eleget beszélgetünk a géppel, mi mindenre rá lehet venni. Például arra, hogy úgy szólítsa a társalgó embert: Uram! A fiatalember tovább froclizta még a gépet, hirtelen váltott politikára, megpróbálva megzavarni, de ez igazából nem sikerült. Két lépés után rögtön értette, hogy az “egy pityóka, egy politikus” válasz lassan más témát jelez, mármint elfordulást a régitől.
Döbbenetes volt látni-hallani, hogy a gép milyen gyorsan tanul. Persze, megbeszéltük, hogy ez evidencia, az MI arról híres, hogy gyors a felfogása, rettentő sebességgel beilleszti az új információt vagy viselkedési formát, elvárt választ az eddigiek közé.
Kicsit később elgondolkodtam azon is, amit egyik kolléga mondott a hétvégén: logikai úton kapcsol össze mindent, és/vagy kapukkal. Szóval bináris kódok alapján dönt – vontam le a következtetést, és akkor gondoltam először arra, hogy az ember gondolkodása is sokszor ilyen, általában kisgyerekkorban – meg akkor, amikor veszélyt érez. Akkor van a jó és van a rossz. Van az igen, a jó döntés, és van a nem, a rossz változat.
Most meg döbbenten olvasok azokról a szülőkről, akik gyermekeiket nyugtatják – azután, hogy gyermekeik hallják, sőt, a nagyobbak követik is, ami a médiában, s még inkább a közösségi csatornákon látható, bár most inkább azt mondanám: már húsbavágón érezhető. Van ott minden irányból jövő véleményháború, leírnak és kimondanak olyan dolgokat is, amelyeket talán nem kellene. Hogy miért? Mert a kisiskolás este sírva megy aludni, csak Anyu ölében, mert attól fél, hogy nem lesz többé magyar iskolája. Mert a kisfiú attól fél, kirúgják majd a focicsapatból, ha magyarul kéri a labdát. Ugye, erre egyik kampányoló politikus sem gondolt? Arra, hogy a gyermek agya szivacs, ami mindent magába szív, és bár ezt az iskolai órán várják el tőle, nem csak ott működik így. Ezért hadd kérjem arra a felelősségteljes szülőket: mondják el a gyermekeiknek, hogy bár nekik sem könnyű, de megpróbálnak tenni azért, hogy a világ élhető hely legyen. S miután ezt elmondták, tegyenek is érte. Remélem, mindenkinek lesz rá hétvégén ideje.
És hadd térjek végül vissza a mesterséges intelligenciához. A diákom, miután jól kiszórakozta magát a politikai ellenfelek kapcsán, egyszercsak úgy gondolta, beszól az MI-nek, s azt írta: Csicska vagy! Ami ezután történt, váratlanul ért bennünket. a válasz így hangzott: A tisztelet mindig kölcsönös!
A fiatalember rám nézett és azt mondta: ha ennek egyszer keze lesz…!
Azt hiszem, ennyi eszünk, ennyi természetes intelligenciánk nekünk is kell hogy legyen.
Ebben bízva mondom: remélem, hétfőn mindannyian, felnőttek és gyermekek is, nyugodtan alhatunk, nyugodtan ébredhetünk! Mindenki másnak további szép álmokat kívánok!