Kárpáthy Zoltán vs. Amerika Kapitány
Ha azt mondod, hogy "Egy magyar nábob", a gyermek már a megyében sincs. S ha még a Kárpáthy Zoltánt is hozzáteszed, a csemetének világszerte bottal ütheted a nyomát.
A minap mesélte valaki, hogy a színházban játszott Tom Sawyer ürügyén, mielőtt megnéznék az előadást, gondolta, hogy kiskamasza kezébe nyomja a regényt. Hiszen annak idején ő is körülbelül ebben a korban olvasta és imádta. A gyerek reakciója azonban lesújtó volt: először is a betűméreten akadt ki: majdnem olyan apróbetűs, mint a Biblia, anyaaaaa, majd az volt a gond, hogy túl hosszúak a fejezetek és végül, hogy hol vannak a képek??? Hogyhogy nincsenek képek, anyaaaa?
Szomorúan summáztuk, hogy ma már olyan a gyerekeknek könyvet adni, mint macskát fürdetni: sok zajjal jár, valaki megkarmol közben – és a végén mindenki azt kérdezi: „Tényleg kellett ez?”
De miért ennyire nehéz rávenni a kamaszokat a klasszikusok olvasására? Hangsúlyozom, nem az olvasásra, mert a mai tinik bizony olvasnak, hanem a klasszikusokra. Természetesen akadnak kivételek, és nem is kevesen, de zömének ahogy megemlíted a Jókai nevét, a telefonján már automatikusan megnyílik az Insta vagy a TikTok. Ha azt mondod, hogy „Egy magyar nábob”, a gyermek már a megyében sincs. S ha még a Kárpáthy Zoltánt is hozzáteszed, a csemetének világszerte bottal ütheted a nyomát.
A kamaszok ma nem örök érvényű gondolatokat keresnek, hanem örökösen frissülő tartalmakat. Egy Dickens-regény? „Jó, de nincs belőle 5 perces kivonat?” Madách „Az ember tragédiája”? „Oké, de lehetne belőle inkább egy 3 részes Netflix-minisorozat?” Lesújtó volt számomra, mikor pár évvel ezelőtt szintén egy kamasznak ajánlottam Rejtőt, beleolvasott majd nagyon hamar visszaadta, mondván, hogy unalmas. Rejtő. Unalmas. Milyen világot élünk, könyörgöm? Fülig Jimmy forog a sírjában…
Szerencsére vannak kivételek, akik nemcsak a kortárs irodalmat fogyasztják, hanem klasszikusokat is olvasnak, Mark Twaint, Vernét, Tolkient, Csukás Istvánt, Szabó Lőrincet, sőt, nem ijednek meg egy Adytól vagy Pilinszkytől sem.
Miként lehetne a többséghez mégis közelebb hozni a magyar vagy a világirodalom régi nagy öregjeit? Az iskolában feladott kötelező házi olvasmány tudjuk, hogy mennyit ér, mindent csinál, csak éppen kedvet nem. De lehet, nem is a gyerekeket kellene rávennünk, hogy olvassanak klasszikusokat, hanem a klasszikusokat kellene érthetőbbé és szerethetőbbé tenni a gyerekek számára. Az iskolában és otthon is például másképp kellene mesélni róluk. Mert egy Jókai-regény nem csak hosszú mondatok sora, hanem izgalmas kaland, fordulatokkal és jó fej karakterekkel, Madách tragédiája nem csupán színpadi pátosz, hanem egy epikus időutazás, ahol az emberiség összes hibája és reménye elénk tárul, és Rejtő, a jó öreg Rejtő egy-egy mondata pedig felér 100, interneten terjedő szóviccel. Hátha így a kamaszaink is rájönnek, hogy a TikTok nem nyújt annyi izgalmat és lelki tartalmat, mint egy igazán jó regény, és a régiek is tudtak valamit, nem csak a Marvel-írók .
