Élő Kolozsvári Rádió

A nyelv ma néktek végső menedéktek

Az anyanyelv világnapjára, február 21-re.

A nyelv ma néktek végső menedéktek
Foto: Eloise Schneider Mote Anya című festménye, amelyen a kézmozdulat az anya szó jelelését ábrázolja
2025 február 21, 08:34

Sipos Dávid
vendégszerző

Vannak versek, amelyek túl jól öregednek: elmaradhatatlan részei az anyanyelvi versenyeknek, az iskolák évkezdő és -záró valamint március 15-i ünnepségeinek. Ilyen vers az, amelyikben a kő marad és a víz szalad, a templom és iskola elmaradhatatlan párosa, és az is, ahol vigyáznunk kell, ahogy ma beszélünk, mert a nyelv ma néktek végső menedéktek, és tündérvár és katakomba. Néha arra gondol az ember, hogy jó volna néhány évre betiltani ezeket a verseket, hátha valahogy előkerülnek kevésbé ismert, de jó alkotások is. És mégis… Agyonszavalt vers nyerhet új értelmet évtizedes távolságból, vagy amire már oda se figyelünk, mert az ünnepség kezdetén egy kisebb vagyont is feltennénk arra, hogy ezek közül egyet biztosan hallani fogunk, csak megérint valamilyen formában.

Közepes panzió az Aninai-hegységben. Pár év kihagyás után meglepődve nyugtázom, hogy a munkaerőhiány oda is elérkezett: három nepáli vendégmunkás sürög-forog a konya–terasz–szobák háromszögében. Egy ideje már ott dolgozhattak, mert már a román nyelvet is értegették, néhány szót mondtak, de még biztosabban beszéltek angol nyelven. Magam is erre váltottam pár pillanat után. Minden szép és jó, a kiszolgálás kedves, arra máris következtetni lehetett, hogy a fiatal lány és fiú egy párt alkotnak, idilli helyszín, boldogok lehetnek, hogy ilyen szép helyre és kedves emberek közé kerültek.

De másnap reggel furcsa és kényelmetlen jelenetnek voltunk fültanúi. A vendégmunkások közül a két fiatal, a pár, “nepáliul” másképpen nevezve nepáli bhása nyelven egyezkedett teljes beleéléssel a konyhában. Nyilvánvaló volt, hogy a munkával kapcsolatosan, talán, hogy ki milyen munkát végezzen el, vagy ki menjen a teraszra a vendégekhez és ki a szobákba takarítani, vagy kit mit szúrt el az elmúlt néhány percben. Csupa olyan dolgok lehettek, amelyeket a vendéglátás folytonosan sürgető környezetében az ember leghamarabb az anyanyelvén beszéli meg. Erre pattant be a konyhába a panzió tulajdonosa, és teljes erőbedobással, magas C-ben szidta le őket, hogy beszéljenek románul, mert ő nem érti miről beszélnek, s ha Romániában vannak, akkor ezen a nyelven kell beszélni! Ismerős a helyzet? Azt hittem addig, hogy ezen régen túl vagyunk.

Vajon mire gondolhatott a tulajdonos? Azon az általános bugyutaságon kívül, hogyha nem értem miről beszélnek, akkor csakis és kizárólag rólam beszélhetnek (nem túl kedvező kontextusban), és az nekem nem tetszik! Vagy megijedt, hogy ott hirtelen, pár perc alatt megalakul a Nepáli Vendégmunkások Független Szakszervezete? Nem tudom. Megszeppent csend következett, kínos nekünk, akik kint ültünk és hallottuk, és nekem egyből eszembe jutott a túlszavalt, túlhallgatott Reményik Sándor-versből a jól ismert sor: a nyelv ma néktek végső menedéktek. Egy román vagy magyar vendégmunkás Nyugat-Európában mégiscsak hasonló kultúrában vállal munkát, nem annyira idegen. De egy nepáli, vagy úgy általában egy ázsiainak az európai, pláne egy kis román, egykori sváb falusi panzióban az élet teljesen idegen lehet. De maradt egy kis, apró sziget. Hogy egymással anyanyelvükön beszélhetnek. S ezt az utolsó tündérvárat is elvenné a tulaj, mint valami 17. századi gonosz bojár.

Szégyelltem magam helyette is, és nem tudom mennyire javított a vendégmunkások közérzetén a titokban átadott busás borravaló. És rájöttem, hogy az anyanyelv nem csak nekünk, hanem mindenkinek a végső menedéke, a nepáli pár a katakomba hasonlatot is teljes mélységében átélhette.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek. Pár percnyi tiltott, de csakazértis otthonosan zengő Nepál Erdély szélén, a Bánsági-hegyek között.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…