480 nap

A Hamász fogságából szabadulók kis ajándékcsomagot kaptak az őrzőiktől, amelyben a rabságuk alatt készült fényképek és egy, az ott-tartózkodásukra utaló oklevél volt. Ez a szintű cinizmus pedig előrevetíti azt, hogy a térségben még egy jó ideig nem lesz béke és nyugalom.

A körülbelül 20 évnyi híradózás alatt megtanultam, hogy hogyan kell levédenem a lelkemet az úgymond „kemény” hírekkel szemben, hogyan kell rezzenéstelenül, érzelemmentes hangon felolvasnom azokat a szövegeket is, amelyektől legszívesebben sikítanék. Szerencsére, a több százezer hír között arányaiban kevés volt az ilyen típusú, azok ellenben jó mélyen belém vájtak, kivétel nélkül mindegyikre emlékszem mai napig is. Összességében mégis úgy gondolom, hogy eléggé megedződtem, még ebben a mai, borzasztó világban is kevés az, ami ki tud borítani, rám tapad, nem tudom letenni, vagyis napokig forgatom az agyamban és a lehető legváratlanabb pillanatokban rándul tőle görcsbe a gyomrom.

A híreket nem csak felolvassuk, hanem mi szerkesztjük, különböző forrásokból tallózzuk, fordítjuk stb., szóval mindenképpen dolgozunk a szöveggel, mielőtt leülnénk a mikrofon elé. Szó sincs tehát prima vistázásról, azaz első látásra olvasásról. Pontosan tudjuk, tudom, hogy miről szól a hírköteg, ezért semmiféle meglepetés nem érhet. A hétvégén mégis keményen próbára tett egy hír.

Szombaton az érvényben lévő gázai tűzszünetnek köszönhetően újabb három izraeli túszt engedtek szabadon a Hamász terroristái, köztük Yaren Bibaszt is, akit feleségével és két kisgyerekével együtt raboltak el Nir Oz kibucból a mészárlás reggelén: Kfir akkor mindössze 9 hónapos, Ariel pedig 4 éves volt. Azt hiszem mindannyiunk retinájába beleégett az a kép, amelyen édesanyjuk takaróba burkolja a két kicsi, vörös hajú gyermeket, miközben Gázába hurcolják őket. A Hamász nem sokkal később bejelentette, hogy izraeli légicsapás végzett velük, és bár sokan bíztak az ellenkezőjében, árulkodó jel volt, hogy Izrael most nem követelte a kiadásukat, miközben a megállapodás értelmében a gyermekeket és a nőket a férfiak előtt kellett volna átadni. Tehát valószínűleg a halottak közt fognak visszakerülni hazájukba. Ez a hír háttere. És miközben mondtam, hogy az apa kiszabadult, a családja viszont nem, megremegett a hangom és alig tudtam befejezni a híradót. Mintha akkor jutott volna el nemcsak a tudatomig, hanem a lelkemig a túszdráma. A négyszáznyolcvanegynéhány napi fogság.

Én mit csináltam, mi mit csináltunk az elmúlt 15 hónapban? Örültünk a napfénynek, a tavaszi illatoknak, a nyaralásoknak, a finom ebédeknek, egy-egy jó filmnek, előadásnak, könyvnek, jó zenéket hallgattunk, jókat kirándultunk, sokat nevettünk, örültünk egymásnak, a karácsonynak, az újévnek, és néha bosszankodtunk a mindennapok apróságain. És mi jutott ez idő alatt a túszoknak? Teljes sötétség, mert többségüket a gázai alagútrendszerben őrizték, bántalmazás, éhezés, és a folyamatos rettegés, mert nem tudhatták, hogy mikor és hogyan ér véget a drámájuk. És a tragédiában a szörnyű irónia, hogy hosszú hónapok helyett akár napokon belül szabadulhattak volna, a Hamász ugyanis a 2023 október végén indult szárazföldi offenzíva előestéjén felajánlotta, hogy szabadon engedi az összes túszt, ha Izrael cserébe elengedi az izraeli börtönökben ülő mintegy 5200 palesztint. Azonban az izraeli kormányzat akkor nem akart megalázó fogolycserét kötni. És itt állunk most, 15 hónappal később, Izrael pedig úgyis arra kényszerült, hogy palesztinok ezreit engedje szabadon, köztük terrorcselekményekért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt férfiakat is. A különbség viszont az, hogy sok túsznak már nem adatik meg, hogy folytassa az életét, a legfiatalabb fogoly, a kicsi Kfir pedig már soha nem fog megtanulni járni és beszélni, az apja pedig soha többé nem fogja tudni magához ölelni a családját. Így váltak a túszok nem csak a Hamász, hanem a saját kormányuk áldozatává is. Gáza pedig szinte a földdel egyenlővé.

A Hamász fogságából szabadulók kis ajándékcsomagot kaptak az őrzőiktől, amelyben a rabságuk alatt készült fényképek és egy, az ott-tartózkodásukra utaló oklevél volt. Ez a szintű cinizmus pedig előrevetíti azt, hogy a térségben még egy jó ideig nem lesz béke és nyugalom. Felesleges volt emberek százainak, ezreinek halála, Gáza felperzselése, és minden jövőbeli áldozatért, vércseppért kár.