Légy turista a saját városodban!

Gyaloglás közben időnként álljunk meg, fotózzunk le egy nekünk tetsző fát, épületet. Olvassuk el a műemléképületek falára kihelyezett pannót.

Előrevetíteném, hogy a következő, főként mentális gyakorlat nem alkalmazható mindennap. Legalábbis én még nem találkoztam olyannal, aki képes lenne rá.

Tehát..

Sokszor érezzük azt, hogy a mindennapi rohanás, ügyintézés közben szükségünk lenne egy kis szünetre. Ezt általában vakációkra, nyaralásokra időzítjük, azzal a felsóhajtással, hogy majd akkor megnyugszunk, pihenünk, magunkra figyelünk. Csakhogy ezek alkalmak sokszor elérhetetlennek tűnő távolságban lebegnek előttünk, főleg így ünnepek után, január közepén. És amúgy is: általában más befolyásoló tényezők is felmerülnek, például a munkahelyünk, anyagi helyzetünk vagy a családtagjaink időbeosztása.

Ezt az áldatlan állapotot hivatott enyhíteni, ha saját városunkban turistáskodunk. Ehhez szükségünk van egy városra vagy bármilyen más településre, ahol amúgy élünk, valamint legkevesebb fél órára. Ugyan van olyan, aki tíz perc alatt is el tud mélyülni, de számomra a harminc perc a minimum, ugyanakkor érdemes akár két órát is szánni a gyakorlatra.

A teendő pedig a következő: első lépésként kapcsoljuk ki az internetet a telefonunkon, és amennyiben lehet, némítsuk le az értesítéseket, hívásokat. Induljunk el a város egy valamilyen pontján, lehetőleg gyalog. Nem ront az élményen, ha van egy meghatározott célunk, és fél óra elteltével mondjuk a munkahelyünkön, a piacon, vagy éppen a gyerek úszóedzésének helyszínén kell lennünk.

Gyaloglás közben időnként álljunk meg, fotózzunk le egy nekünk tetsző fát, épületet. Olvassuk el a műemléképületek falára kihelyezett pannót. Az edzettebbek (értsd, akiknek sikerül fél óránál több időt szánni a gyakorlatra), akár utána is olvashatnak a wikipédián az épület történetének. Az igazán feketeövesek pedig akár meg is állhatnak egy kávét meginni útközben, csak úgy, az ablakon kibámulva, vagy éppen elmajszolhatnak egy brióst egy frissen felfedezett pékségben.

A fél óra leteltével vegyünk mély levegőt, próbáljuk memorizálni a látottakat és örülni annak, hogy sikerült felfedeznünk egy izgalmas épületrészt, új graffitit a falon, vagy egy új kávézót, ahová egy következő gyakorlat során betérhetünk. Fújjuk ki a levegőt, majd folytassuk a napi teendőnket.

Ha már nagyon nagyon edzettek vagyunk, vagy éppen nagyon vágyunk egy kis szünetre, megpróbálkozhatunk azzal is, hogy elmenjünk egy múzeumba, kiállítótérbe a saját városunkban.

Megéri kipróbálni.