Central temető
Itt-ott belefutok a kérdésbe, hogy miért van szükség önálló magyar oktatási rendszerre Romániában, amikor Ceaușescu idején is magyarul tanulhattunk? Miért írassam a gyereket magyar iskolába, hiszen több esélye lesz, ha románul tanul?
Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm betelefonált a házsongárdi temető adminisztrációs osztályára, és a következő párbeszédre került sor:
– Bună ziua, cimitirul Házsongárd?
– Nu. Cimitirul Central!
A minap háromnyelvű felirat került a temető bejáratához, ezek közül az egyik ékes magyarsággal hirdeti: HÁZSONGÁRDI TEMETŐ. Számomra ez egy örömhír, gratulálok a Szabadság napilap újságírójának az ötletért, és gratulálok az RMDSZ választott képviselőinek, hogy a helyi önkormányzat szintjén ezt sikerült kibulizni. Szerintem ez egy fontos szimbolikus gesztus, annak a normalitásnak a jele, amelyről a nyilatkozatok szintjén rendszeresen hallunk a román városvezetőktől, de amely a gyakorlatban nem olyan rózsaszínű, mint ahogy azt sokan beállítják. Kolozsvár folyamatosan a nemzeti kisebbségek bölcsőjeként van fényezve, miközben a kincses város bejáratánál a többnyelvű felirat kihelyezése éveken keresztül zajló jogi küzdelem eredménye. De említhetném a karácsonyi vásárt is, amelynek többnyelvűsége évről évre „elfelejtődik”, aztán amikor kitört a botrány, tessék-lássék pótolták.
Szóval számomra fontos, hogy a város egy meghatározó helyszínére felkerült a magyar felirat. Az örömöm azonban hamar elpárolgott, hiszen a kommentszekciókban megkezdődött a relativizálás. Volt erre 36 évük, miért csak most? Inkább komoly dolgokkal kellene foglalkozni, miért fontos ez? A szászok iránti tiszteletből németül miért nem írja? Románul miért nem úgy írja, hogy Hajongard? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg tömegesen.
A romániai kisebbségi jogokhoz való viszonyulást tágabb perspektívában tekintve, folyamatosan hasonló „dilemmákkal” találkozhatunk. Itt-ott belefutok a kérdésbe, hogy miért van szükség önálló magyar oktatási rendszerre Romániában, amikor Ceaușescu idején is magyarul tanulhattunk? Miért írassam a gyereket magyar iskolába, hiszen több esélye lesz, ha románul tanul? Miért van szükség heti négy magyar nyelv és irodalom órára, csak túlterheljük a gyerekeket? Miért kell a magyarság történetét külön tartani, nem lehet a klasszikus történelemóra alatt lezavarni? Miért kell annyi pénzt költeni a történelmi magyar egyházak templomainak felújítására? Miért fontos, hogy legyen önálló magyar színház, amikor a magyar nyelvű előadást egy vegyes intézményben is elő lehet adni?
Azért, mert még mindig él Romániában közel 1 millió magyar ember, aki román állampolgárként, de a magyar nemzet tagjaként akar élni. Akinek a mindennapi gondja megegyezik a románok gondjával, vagyis a forgalmi dugó, a magas villanyszámla, a szárnyaló élelmiszerárak, a hiányos infrastruktúra, a gyenge fizetés, de nem csak a családban akarja használni az anyanyelvét, magyarul akar imádkozni, helyesen akar beszélni és írni, hozzá akar férni a magyar könyvekhez, kulturális tartalmakhoz. És mindezt a gyerekei és unokái számára is biztosítani szeretné. Tudom, hogy patetikusan hangzik ez a válasz, de attól még pont így van.
Tudom, hogy többen vagyunk, akiknek fontos a Házsongárd felirat, mint azok, akik nyavalyognak emiatt. Tudom, hogy több magyar megy ki őseihez a Házsongárdba, mint a Central temetőbe.
