„Végre ég a sátán fészke, de az állatokat sajnálom”
Január 7-től erdőtűz van Los Angeles megyében, jó ideig nehéz lesz élni a környéken. Erre mit mond a magyar, akinek ezredszer is szegen maradt az empátia-kabátja?
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 január 20, 11:00
Az év első napjaiban szentül meg voltam győződve, hogy a következő időszakban kevesebbet foglalkozom negatív jelenségekkel, hogy ezentúl a pohár félig tele lesz, és nem félig üres. Nem tartott sokáig.
Január 7-től erdőtűz van Los Angeles megyében, amely a Santa Ana széllökései és a szárazság miatt pillanatok alatt óriási területekre kiterjedt, többek között Hollywood Hillst is elérte. Január 14-ig 25 halálos áldozata volt a tűzvésznek, a kötelező kitelepítés több, mint 150 ezer embert érintett, 10 ezer ingatlan porrá égett vagy komolyan megsérült, elpusztult a növényzet és a környék állatainak többsége. A levegő minőségi indexe 173 volt, jónak az 50, vagy annál kisebb számít. Víz- és áramszolgáltatás nélkül maradt Los Angeles számos része. Szóval jó ideig nehéz lesz élni a környéken.
Erre mit mond a magyar, akinek ezredszer is szegen maradt az empátia-kabátja? „Aztán mi közöm hozzá? A Föld túloldalán van.” Vagy: „Nem kívánok senkinek semmi rosszat, de a jóisten megfizet mindenkinek érdeme szerint”. Vagy: „Végre ég a Sátán fészke!” Az idézőjeles kedvencem: „Az állatokat sajnálom”. Bárhová is helyezzük a hangsúlyt, a folytatás egy és ugyanaz: az embereket azonban nem. Lehet, hogy aki ezt a kegyetlen mondatot leírta, közben az ölében doromboló házi kedvencét, Cirmost simogatta.
És mi váltotta ki ezt a tömény ellenszenvet a nagyérdeműből? Az, hogy a leégett házak nagy hányada hollywoodi sztárok több millió dollárt érő otthona volt. Nekik meg ugyebár van pénzük újra, miért sajnáljuk őket. A hangsúly az otthonon van, ami soha nem csak egy épület, meg az udvaron lévő hatalmas medence. Az otthon az a sarok, ahová a karácsonyfát szokták állítani, az otthon a gyermekek fotója, az otthon a kedvenc fotel, amelybe bezuhannak egy nehéz forgatási nap után. A pénzüket nem lopták, megdolgoztak érte. Mi is dolgozunk, mégis alig húzzuk a belünket – mondhatnák. Hát persze, hogy dolgozunk, csak pechesek vagyunk: senki nem repült ide Hollywoodból azt mondani, hogy a Facebook-profilunk szerint is egyértelmű, hogy mi leszünk a következő James Bond, vagy hogy újra forgatják a Basic Instinctet, és Sharon Stone-énál simán szexibb a kisugárzásunk.
Ami Hollywoodból érkezik, az fertő, ott hemzsegnek a libsik, átműttetik a gyermekeinket, terjesztik a sátánizmust, bomlasztják a boldog magyar családokat. Biztosan így van. Mel Gibsont lehúzhatjuk a budin, mert készített egy Passiót, amivel kivívta a fél világ ellenszenvét, bár azt se felejtsük, hogy A halálos fegyverrel meg jó pár unalmasba fulladó hétvégénket mentette meg. De mi a baj az Oscar-díjas Anthony Hopkinssal, Jamie Lee Curtissel, a Csillagok háborúja Luke-jával? Már látom is a kommentelőket, amint vasárnap azt kell meggyónniuk, hogy fél szemmel már megint Hannibal Lectert lesték, vagy tizedszer is újranézték a gyermekkel a Szívek szállodája sorozatot, amelynek egyik szimpatikus szereplője is a kilakoltatottak között van.
Nehéz empatikusnak lenni. Míg nem a mi házunk ég, nem a mi életünk van veszélyben, addig a villanyszámlán kívül semmi nem érdekel bennünket. Szerencsére tényleg nem ég a házunk, rendben vannak a szeretteink is. Kisajtolhatnánk magunkból egy annyit, hogy sajnáljuk a Los Angeles-ieket, vagy aggódunk értük. Zárásként még idebiggyesztek egy gondolatot, de csak azért, mert most tényleg nagyon üres a fél pohár: ne feledjük, mivel nem ég a házunk, továbbra is ép, és érintetlen a magyar helyesírási szótárunk is!
