Élő Kolozsvári Rádió

Sicko

A mai Kanapéfilozófiában Michael Moore nagysikerű amerikai rendező Sicko című filmje kapcsán lesz szó az amerikai egészségügyi rendszer viszontagságairól, de a román egészségügyre is rátekintünk.

Sicko
2024 október 7, 13:10

A mai Kanapéfilozófiában Michael Moore nagysikerű amerikai rendező Sicko című filmje kapcsán lesz szó az amerikai egészségügyi rendszer viszontagságairól, de mielőtt lezárnám a témát, a román egészségügyre is rátekintünk.

Először a filmről. A Sickót 2007-ben mutatták be a cannes-i filmfesztiválon. Az amerikai profitérdekelt egészségbiztosítás és a gyógyszeripar teremtette problémákról szól. Fő üzenete, hogy a közfinanszírozású egészségügy jobb, mint az amerikai modell, amelynek alapelvei a dokumentumfilm szerint a lehető legnagyobb nyereség és a lehető legkevesebb betegellátás.

A film olyan emberek történeteinek az elbeszélésével indul, akiktől megtagadták az egészségügyi ellátást, vagy mert nem volt egészségbiztosításuk, vagy mert az egészségbiztosító megtagadott tőlük bizonyos fajta kezelést, különböző okokra hivatkozva.

A 2001. szeptember 11-ei események önkéntes, amerikai, egészségkárosodást szenvedett munkásainak kálváriáját is bemutatja a film, akik vagy egyáltalán nem, vagy csak óriási összegekért kaptak egészségügyi ellátást, ugyanakkor a szocialista Kuba egészségügyi intézményei teljesen ingyen ellátták őket.

Megismerünk továbbá egy özvegyet, akinek férje veserákban elhunyt, miután a biztosító visszautasította, hogy finanszírozza az orvosa által javasolt kezeléseket, köztük egy csontvelőátültetést, amely életmentő lehetett volna. Egy másik esetben egy férfi véletlenül lefűrészelte a középső és a gyűrűs ujja végét, miközben otthon dolgozott. Mivel nem volt biztosítása és csak korlátozott mennyiségű pénzzel rendelkezett, a kórházban megkérdezték tőle, hogy a középső ujja végét illesszék vissza hatvanezer dollárért, vagy a gyűrűsujja végét tizenkétezerért. (A gyűrűsujját választotta, „mivel javíthatatlanul romantikus” – hangzik el a filmben.)

Az Egyesült Államok egészségügyi rendszerének egyik legnagyobb problémája ma is az egészségügyi ellátás magas költsége. Nem véletlen, hogy a legtöbb amerikai választáson téma az egészségügy. A néhány hete tartott Donald Trump-Kamala Harris vitán is felmerült, azonban az elnökjelöltek igyekeztek elmaszatolni a témát. Az Egyesült Államokban ugyanis napjainkban még mindig jelentős üzlet az egészségbiztosítás.

Bezzeg Romániában, itt ingyenes az egészségügy, csak hát… és itt bizony jó sok a csak. Az elmúlt néhány évben, biztos a COVID okán is, gyakran beszéltünk gyógyszerhiányról, arról, hogy az egészségügyi kártyákat kezelő informatikai rendszer nem működik, az állam óriási elmaradásokat halmozott fel, a pénz nem elegendő. Szintén drasztikus állapotokról olvashattunk a szociális ellátórendszer kapcsán is, egymás után leplezték el az időseket, fogyatékkal élőket ellátó központok súlyos visszaéléseit. Mondhatjuk, hogy itt legalább van ingyenes ellátás… csak akkor nem beszéltünk még azokról, akik addig várnak létfontosságú vizsgálatokra, míg már túl késő. És nem véletlen az sem, hogy az ország tele van magánklinikákkal, ahova taligával hordják a betegek a pénzt, már akinek van, illetve ameddig van. Csak éppen az állami ellátást ne kelljen igénybe venniük. Megfordítva a bezzeg irányát: Amerikában legalább van erről társadalmi vita, Romániában csak fellángoló felháborodást látunk, amihez szélsőséges eseteknek kell történnie. Valahogy automatikusan felmentjük az egészségügyi rendszert, fásultan legyintünk, hogy hát, ez Románia. Ennek a belenyugvásnak azonban az a hatalmas veszélye, hogy közben felmentjük a rendszert és vezetőit a kötelesség és a számonkérés alól. Így pedig változást nagyon nem tudunk elérni.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…