Élő Kolozsvári Rádió

Az úton keresztbe álló villanyoszlop

Én magam jóhiszemű, de nem hiszékeny embernek tartom. Jóhiszeműnek, mivel az esetek legnagyobb részében nem feltételezem azt, hogy valaki hátsó szándékkal közelít hozzám, de nem hiszékenynek, amely az esetek fennmaradó részében lehet hasznos.

Az úton keresztbe álló villanyoszlop
2024 szeptember 20, 12:00

Ha az ember sajtóban dolgozik, elengedhetetlen a kritikus hozzáállás. Mindent ellenőrizni kell, kétszer, háromszor, ahányszor szükséges, hiszen az információnak, amelyet közvetítünk, biztosnak kell lennie. Persze, a hétköznapokban is fontos a kétkedés, így kerüljük el az álhírek, a csalók csapdáit.

Én magam jóhiszemű, de nem hiszékeny embernek tartom. Jóhiszeműnek, mivel az esetek legnagyobb részében nem feltételezem azt, hogy valaki hátsó szándékkal közelít hozzám, de nem hiszékenynek, amely az esetek fennmaradó részében lehet hasznos. Nem szoktam elhinni, ha egy reklám gyors meggazdagodást ígér, azt viszont igen, ha valaki erre vagy arra hivatkozva lemond egy találkozót.

No, ez a két megközelítés keveredett össze teljesen a fejemben a napokban, amikor egy mesterember, aki azt ígérte, hogy este hat után érkezik, hat óra öt perckor felhívott, hogy ő elindult ugyan egy Kolozsvár környéki településről, de nem hiszi, hogy ideér, mert az úton keresztben áll egy villanyoszlop. Szinte felnevettem, mivel ezt a kifogást még soha nem hallottam, viszont mégsem nevettem, mivel annyira abszurdnak hangzott, hogy ilyet senki nem képes csak úgy kitalálni. Azért sem nevettem, mert ezután nagyon részletesen elmondta, hogy mit lát a baleset helyszínén, hogy felborult egy kisbusz, hogy ott van a katasztrófavédelem, és elég durvának tűnik a helyzet. Abban maradtunk, hogy kicsit később még beszélünk, hogy lássuk, ideér-e még emberi időben.

Vissza is hívott, és ismét részletes beszámoló következett a fejleményekről, hogy szerencsére nem esett nagyobb bajuk a kisbuszban utazóknak, viszont a kidőlt oszlopot még nem sikerült elmozdítani, úgyhogy inkább egyeztessünk egy másik időpontot. Ezt meg is tettük, elköszöntünk, én pedig – mint akinek a kétkedés kis piros lámpája már egy órája ott pislogott a fejében – ráültem az internetre. Úgy gondoltam, ennyi idő alatt egy ekkora balesetről már biztosan megjelentek az első hírek, de nem találtam semmit a helyi sajtóban. Aztán megnéztem két különböző útvonaltervező alkalmazást, amelyeken jelezni szokták a baleseteket is, vagy legalább azt, ha valahol torlódás van. Semmi. Persze, ha ennek sajtósként fogtam volna neki, akkor a katasztrófavédelmet hívtam volna fel volna biztos forrásként, de ezúttal csak és kizárólag személyes érdekek hajtottak. Mindeközben a másik lámpa is folyton villogott a fejemben: miért hazudna valaki ekkora körítéssel ilyesmiről, pláne, ha nincs semmi tétje. Ha egyszerűen annyival telefonált volna, hogy nem tud jönni és kész, akkor se tudtam volna mit tenni.

A történet vége egyébként röviden az, hogy a hírt másnap megtaláltam a helyi sajtóban – valóban nem esett komoly bajuk a balesetben érintetteknek –, a mesterember pedig a másodjára egyeztetett időpontban megjelent. A tanulsága viszont az, hogy néha munkahelyi ártalomként üthetnek be az ilyen reflexek. Nem arról van szó, hogy olyan sokszor vertek volna már át, hogy emiatt lennék bizalmatlan másokkal. Csak az amúgy egészséges kétkedés írta felül kis időre a szintén józan hozzáállást, hogy ilyen részletes hazugságot csak egy felkészült csalónak van ideje és áll érdekében kitalálni, hétköznapi ember esetében kizárt. Szóval kétkedjük, keressük a megbízható forrásokat, de közben mégse veszítsük el az emberiségbe vetett bizalmunkat.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…