Élő Kolozsvári Rádió

Köszönet és hála

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok az év egyedüli olyan eseménye, ahova a monostori, vagy a Mărăști negyedbeli, panellakásban, vegyes házasságban élő magyarok is családostól eljönnek.

Köszönet és hála
2024 augusztus 21, 14:39

Kolozsváron az év minden napjára jut egy kulturális esemény, vagy valami érdekes, izgalmas rendezvény. Nagynevű állami intézmények, színházak, operák, múzeumok, bábszínházak, a filharmónia, a botanikus kert, és egy sor rangos civil szervezet, vagy akár vállalkozás nyújt az élet minden területén szórakozásra, kikapcsolódásra, tájékozódásra, tanulásra, sportolásra alkalmas lehetőséget, minden korosztály számára.

Magyar vonatkozásban az a tapasztalatom, hogy minden területnek megvan a maga jól bejáratott közönsége, mindenhol ugyanazok az arcok, ugyanazok az emberek fordulnak meg. Ha nagy a terem, mondjuk ha a színházról vagy az operáról beszélünk, akkor nagyobb a merítés, hiszen több százas a törzsvendégek száma, de például a könyvbemutatókra ugyanaz a néhány tíz ember szokott beülni. A könyvbemutatóknál maradva, a fotókat böngészve, vagy egy-egy helyszínen megfordulva, a jelen lévő 30-40 személyből 25-öt szinte bárki név szerint meg tudna nevezni, a többiek pedig gyakran a szerző családjából, baráti köréből kerülnek ki. És ez valahol normális, hiszen a napi mókuskerékből kiszállva örvendünk, hogy piheghetünk egy kicsit, és az első gondolatunk nem az, hogy valamilyen eseményre, rendezvényre beüljünk.

Az egyedüli kivétel a Kolozsvári Magyar Napok. Az elmúlt 15 évben láthattuk, hogy bármennyi rendezvény zajlik párhuzamosan, mindenhol vannak érdeklődők. Az esti koncertek megtöltik a Főteret, még akkor is, ha nem feltétlenül a legnagyobb neveket sorakoztatják fel. A Farkas utca tele van, a bor utca tele van, a könyv utca tele van, a Bánffy-palota tele van, a Farkas utcai templom udvara tele van gyerekekkel, a Főkonzulátus udvarán folyamatos a nyüzsgés, és a sok más, úgymond kisebb helyszínen is minden egyes programpont megmozgatja az embereket.

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok az év egyedüli olyan eseménye, ahova a monostori, vagy a Mărăști negyedbeli, panellakásban, vegyes házasságban élő magyarok is családostól eljönnek. Azokat a magyarokat is érdekelik az események, akiknek a szomszédja román, a munkatársai románok, a családban románul beszélgetnek.

A Magyar Napok nyújt valami pluszt, amire más esemény nem képes. Nem tudom pontosan, hogy mi is ez. Nem tudom, hogy mi mozdít meg ekkora tömegeket, mi késztet egykori osztálytársakat, hogy augusztus közepére időzítsék a találkozójukat, vagy miért pont ekkor látogatnak haza a messzire szakadt egykori kolozsváriak. Az biztos, hogy nem a miccs és a sör, mert a Magyar Napoknak úgy általában, és minden programpontnak külön-külön van egy tartása, egy színvonala, egy rangja, amire mindannyian büszkék lehetünk. Nem akarok túlságosan patetikus lenni, de talán az együvé tartozás, az összetartozása érzése, a találkozások lehetősége az, ami csak itt jelenik meg. Annak a tudata, hogy Erdély szívében, Kolozsváron, van egy esemény, ami a miénk. Nem tudom.

Egy dolgot viszont tudok: hálásak kell legyünk azoknak, akik kitalálták a Kolozsvári Magyar Napokat, és akik évről évre óriási munkát fektetnek abba, hogy meg is szervezzék. Köszönet és hála nektek!

Autópálya-építésről, optimista nézetben
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 232026 március 23, 11:32

Autópálya-építésről, optimista nézetben

Nemzeti sportunk az ország fejlődésének blamálása, én meg ezzel nem mindig értek egyet. Erről hallanak ma, időben elég messziről indítva...

Autópálya-építésről, optimista nézetben
Mindannyiunknak haza kell érni
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 192026 március 19, 13:21

Mindannyiunknak haza kell érni

Ismét megrázta a kolozsvári közösséget egy súlyos közúti baleset: a napokban egy fiatal nőt gázoltak halálra a járdán. Október óta ez...

Mindannyiunknak haza kell érni
Nem vagyok függő, csak a munkám ilyen!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 március 182026 március 18, 09:07

Nem vagyok függő, csak a munkám ilyen!

Reggel felébredek, felkapom a telefont: öt perc múlva nyolc. Gyorsan felpattanok, mert bár nem késtem le a reggeli műsor kezdését, azért...

Nem vagyok függő, csak a munkám ilyen!
Egyik csata a másik után
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 162026 március 16, 16:20

Egyik csata a másik után

Az Egyik csata a másik után, avagy One Battle After Another egy valódi apa-lánya történet, amelyben a múlt döntései és a jelen küzdelmei...

Egyik csata a másik után
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 162026 március 16, 14:32

Dokumentumfilm: Senki tanár úr Putyin ellen

Ritkán láthattuk olyan közelről az oroszországi hétköznapokat, mint ahogyan azt a Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilmben...

Dokumentumfilm: Senki tanár úr Putyin ellen
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 122026 március 12, 13:03

Ismeretlen ismerősünk: a diákmenzáról Mária, a szakács

Olyan ízekre törekednek a Hașdeu-menzán, amilyeneket a gyerekek otthonról jól ismerhetnek – mondja Topai (született Székely) Mária, aki a...

Ismeretlen ismerősünk: a diákmenzáról Mária, a szakács
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 52026 március 5, 13:02

Azok a fránya újságírók!

Je suis Charlie Hebdo! Emlékeznek még a közösségi médiát 2015-ben elárasztó, a francia szatíralappal szolidarizáló üzenetek...

Azok a fránya újságírók!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 február 262026 február 26, 15:49

Ismeretlen ismerősünk: Csongor, a fiatal borbély az Unió utcából

Csiszér Csongor az Apáczai-líceumban végzett közgazdaság szakon, és 3 éve dolgozik borbélyként. Unió/Memorandumului utcai munkahelyén...

Ismeretlen ismerősünk: Csongor, a fiatal borbély az Unió utcából