Normalizáljuk a mindennapi életet!
Amikor mindenki nyaral és fesztiválokra jár, néha nehéz elfogadni, hogy nekünk arra a hétre, mondjuk csak egy délutáni alvás jelentette a kikapcsolódást. Na de hogyan kapcsolódik össze ez a gondolat a paradicsomszósszal? Kiderül P. Kristály Bea Kanapéfilozófiájából
Sokszor gyűjtök ötleteket a mindennapi főzésekhez a közösségi médiából. Ha látok egy jó, viszonylag gyorsan elkészíthető, vagy újító receptet mondjuk az Instagramon, azt gyakorta elmentem. Így az én Instagram-oldalam sok minden más mellett tele van egyszerű és sokszor nagyon bonyolult receptekkel.
Egy ideje megjelentek azok az posztok és és receptes reelek is, ahol az oldal működtetője mondjuk egy paradicsomszószos spagettihez maga gyúrja össze, nyújtja- és szaggatja ki a spagettit. De olyan oldallal is találkoztam már jócskán, ahol a recept készítője nemcsak a spagettit készíti házilag, a paradicsomot is ő maga neveli a saját kertjében. Valamelyik nyáron próbálkoztam saját paradicsom ültetésével, ha jól emlékszem született is belőle egy másik Kanapéfilozófiában elhangzott írás, úgyhogy azt nem részletezném, a lényeg, hogy nem olyan egyszerű, főleg városi környezeteben a kertészkedés, mint az az Instagramon látszik. Legalábbis nekem nem jött össze.
Szóval már ekkor bizonytalanul néztem ezeket a közösségi médiás tartalmakat. De ha valaki azt hinné nem lehet emelni a tétet, az téved. Egy ideje megjelentek azok a tartalomgyártók is az oldalamon, amelyek egy egyszerű paradicsomos laskához (maradjunk ennél a kajánál, de behelyettesíthető ide más két-három lépéses recept is), amellett, hogy a spagettit ők maguk készítik, a paradicsomot maguk nevelik, még a lisztet is otthon őrlik, sőt mindezt habos-babos ruhában, patyolattiszta konyhában és tökéletes manikűrrel. Namármost nem először beszélünk arról, hogy nem mind arany ami fénylik és nem mind igaz, amit a közösségi médiában látunk, de azért mégis ami sok, az sok. Erre a jelenségre érkezett válaszul, a Let’s normalize the spagetti from a jar – azaz normalizáljuk a borkán-szószos spagettit trendje.
Az általam látott videó készítője elmondja: nyolc órát dolgozott aznap, épp hogy hazaért, a gyerekei éhesek, nem fog paradicsomot nevelni, és spagettit szaggatni, egy borkánban vásárolt paradicsomszószt melegít fel, amit összekever a szintén vásárolt a spagettivel. És a gyerekeinek így is ő lesz a legnagyobb mesterszakács.
Végtelenül toxikusak ezek a habos-babos ruhába öltözős, patyolattiszta konyhás főzős videók. Egy olyan világban, ahol sokszor a melegétel elkészítésére is kevés idő marad, még ha tudat alatt is, óriási nyomás nehezedik ránk az ilyen videók miatt. És ha már itt tartunk, elindítanám a Let’s normalize the daily life – azaz normalizáljuk a mindennapokat trendet is.
Most a szabadságok és a fesztiválok idején, amikor a közösségi médiában mindenki a szuper és nagyon drága nyaralásáról, a hatodik nagyon laza, nagyon vagány, nagyon-nagyon fesztiválról posztol legyen normális mondjuk egy délutáni alvás, vagy egy könyv 5-10 oldalának elolvasása is. Legyen normális az, hogy nincs időnk a pihentető kikapcsolódásra, csak mondjuk sétálni tudunk 20 percet a parkban munka után. Nem olyan látványos, nem is biztos, hogy a közösségi médiában jól mutat, de legalább tettünk magunkért valamit. Ami megengedhető, elérhető, kifizethető, ami a mindennapok rohanásában normális.
