Élő Kolozsvári Rádió

Fűkasza

Brutálisan, csontig hatoló és az összes reggeli gondolatomat széziláló az motoros fűkasza mindent elnyomó hangja.

Fűkasza
2024 április 29, 13:36 / actualizat: 2024 június 13, 13:36

Falusi lányként nőttem fel, számomra még mindig van romantikája, a hersegő kasza hangjának, a frissen vágott fű illatának, ahogy rásüt a koranyári nap és illatozni kezd tőle a kert, az udvar. Még az is beleillik az idillbe, hogy nagyapám a kalapáccsal veri a kaszát, hogy az élesebb legyen, lehetőleg olyan reggeli órát választva, amikor még biztosan alszik a fél család. Kopp-kopp-kopp, majd kaszahersegés, végül frissen vágott fű illata.

Nem állok a fejlődés útjába és azt sem mondom, hogy kézi kaszával kellene rendben tartani Kolozsvárt. De valahogy mégis brutálisan, csontig hatoló és az összes reggeli gondolatomat széziláló az motoros fűkasza mindent elnyomó hangja, ahogy órákig brummog, zummog, míg minden fűszál csontig nincs vágva. És a frissen vágott fű illatát is felejtsük el, tömény benzingőz lebegi be a negyedet.

Na de nincs olyan sok fű a nap alatt, egyszer az utolsó virág, fűszál és kis gyom is ledől, és újra csendben dolgozhat a pandémia óta időnkénti home office-ra szokott ember lánya. Csakhogy nem tudom a benzingőztől-e, vagy a zajszennyezéstől, de mégis nehéz visszatérni a reggeli idillhez és a napi teendőkhöz. Mert ha el is csendesül a környék a gondolataim kezdenek üvöltözni, eszembe jut ugyanis egy biológus ismerősöm posztja, aki szintén az motoros fűkasza használatára panaszkodott, csakhogy őt nem csak a zaj zavarta, hanem az, hogy ezzel a módszerrel rengeteg rovar és bogár pusztul el, ezáltal pedig élelem nélkül maradnak a madarak is. Aztán eszembe jut egy cikk is, amely azt taglalta, hogy érdemes várni még a kaszálással, hogy bizonyos növényfajoknak legyen ideje visszahullatni a magjaikat a földbe, még akkor is, ha picit magasabb néhány hétig a fű, mint a kelet-európai standard. Másként jövőre megtörténhet, hogy csak pusztaság marad, ahol idén még zöldellt és virágzott. Aztán innentől kezdve már leállíthatatlanok a gondolataim, rögtön eszembe jut a tavaly nyár és a kánikula, és szintén biológus vagy ökológus ismerőseim posztjai, akik mérésekkel bizonyítják, hogy a hosszabbra hagyott fű nem hagyja a föld felületét annyira felforrósodni, ezáltal csökkenthető a hőérzetünk még 40 fokban is. És aztán természetesen az is eszembe jut, hogy tavaly is pont a legnagyobb kánikula előtt vágták le nullásra a füvet a fél negyedben, 2-3 napon belül mintha ki is száradt minden.

Na de nem szeretnék senkit elkedvetleníteni, nem is kell rám hallgatni, amúgy is csak kanapéfilozófálgatok, és különben is sincs válaszom arra, hogy hogyan kellene jobban csinálni. Viszont ha egy mód van rá, talán azokat a biológusokat, ökológusokat érdemes lenne meghallgatni. Az ő szavukat amúgy sem a fűkasza zaja ihelette, kutatások alapján mondják, hogy még amíg lehet, kicsit figyelnünk kellene a környezetünkre.

Ismeretlen ismerősünk: a tavalyi Mikulás
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 december 42025 december 4, 13:27

Ismeretlen ismerősünk: a tavalyi Mikulás

Még egy énekkel is kedveskedtünk a nagyszakállúnak tavaly ilyenkor, amikor négyen ültek le a rádiós asztal köré: Bekő Eszter, Filep...

Ismeretlen ismerősünk: a tavalyi Mikulás
Kisebbségi lét vagy szórványsors
Kanapéfilozófia hétfő, 2025 november 242025 november 24, 13:05

Kisebbségi lét vagy szórványsors

Az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári fiókszervezete a Királyföldre invitálta a kíváncsi kirándulókat. Volt, akit az erődtemplomok...

Kisebbségi lét vagy szórványsors
Ismeretlen ismerősünk: Bobi, a hangulatfelelős
Kanapéfilozófia péntek, 2025 november 212025 november 21, 12:56

Ismeretlen ismerősünk: Bobi, a hangulatfelelős

Olyan helyet teremteni a kolozsváriaknak, ahol otthonosan érezhetik magukat – ez volt a szándékuk a Debreczeni testvéreknek, amikor sok...

Ismeretlen ismerősünk: Bobi, a hangulatfelelős
Amikor a színházi élmény megkétszereződik
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 november 132025 november 13, 16:09

Amikor a színházi élmény megkétszereződik

Nemrégiben színházban jártam és majdnem megroggyant a térdem, mikor az épület előtt gyülekező nézőközönséget megláttam. A tömeg 95...

Amikor a színházi élmény megkétszereződik
Kanapéfilozófia hétfő, 2025 november 102025 november 10, 15:00

Sötét+zárkák

Múzeumban jártam – majdnem azt mondtam tovább, hogy sok fiatalt láttam, de a ritmus és a rím alapján a gyanútlan hallgató azt hihetné,...

Sötét+zárkák
Kanapéfilozófia péntek, 2025 november 72025 november 7, 16:29

Rózsa Sándor tőlünk tanulhatná, hogyan vonja össze a szemöldökét

Olyan keserűek, sőt, savanyúak lettünk! Figyeljék meg az utcán járó embereket. Egy férfi mogorván rohan, mert otthagyta pár neuronját,...

Rózsa Sándor tőlünk tanulhatná, hogyan vonja össze a szemöldökét
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 november 62025 november 6, 14:20

Ismeretlen ismerősünk: Cristian, aki a kürtőskalácsot és lángost süti

Udrescu Cristian korábban pékségben és cukrászdában is dolgozott; azt mondja, nem volt nehéz beletanulnia a kürtőskalács- és a...

Ismeretlen ismerősünk: Cristian, aki a kürtőskalácsot és lángost süti
Kanapéfilozófia szerda, 2025 november 52025 november 5, 15:11

A demokrácia pénzbe kerül

Lehet, hogy már nem sokan emlékeznek, de a 300 fős törvényhozás ötlete Traian Băsescutól származik, aki 2009-ben az államelnöki...

A demokrácia pénzbe kerül