Élő Kolozsvári Rádió

Az 570.000 édes illata

Nem győztek meg az RMDSZ kampányüzenetei. Akkor mégis miért szavaztam?

Az 570.000 édes illata

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 június 12, 08:45 / actualizat: 2024 június 13, 12:35

Lejártak a választások, az RMDSZ óriásit nyert. Nem tudom, hogy a titkos szavazás után illik-e bevallani, de én rájuk szavaztam. Na, de ne szaladjunk annyira előre.

Nagyon pontosan emlékszem, hogy 1992-ben melyik napra estek a parlamenti választások: május 24. Azért tudom kapásból, mert két nappal azelőtt töltöttem be a 18. életévemet, és számomra már akkor teljesen természetes volt, hogy elmegyek szavazni. Nem hoztam magammal a kötelező szavazás negatív élményét az átkosból, nem igazán láttam át a politikai világát, talán még azzal sem voltam teljesen tisztában, hogy a parlamentnek egészen pontosan milyen hatásköre van, de már akkor kötelességemnek éreztem, hogy szavazzak. Azóta sem hagytam ki egyetlen egy voksolást sem.

Élvezem követni a választási kampányokat. Kíváncsi vagyok az újdonságokra, az frappáns ötletekre, a vagány, szexi kivitelezésekre, a jelöltek szereplésére, üzenetekre, mindenre. Gondolom szakmai átok, amiből nem lehet kigyógyulni, mert egykor, hosszú éveken keresztül ezzel foglalkoztam. Most például csuklóból el tudnám mondani az RMDSZ által hetekig, hónapokig sulykolt választási üzeneteket, nem lenne gond ugyanazokat a szófordulatokat, érveket puffogtatni, mint a Szövetség jelöltjei.

Pedig ezek engem nem győztek meg.

Nem ijedtem meg az AUR-tól. „Ők ott lesznek, legyünk ott mi is, hogy hallassuk az erdélyi magyarok hangját”, számomra nem volt meggyőző. És akkor mi van, ha ők ott vannak? Egy bő 700 fős testületben 5-6 nagyszájú pofázik az üres terem előtt, a szabályzat által előírt 1 perc terjedelmű felszólalásokban. Amíg az európaiak többsége nem a szélsőségeket támogatja, addig eresszétek fiúk, lehet nagyokat mondani, a döntésekbe úgysem tudtok érdemben beleszólni.

Nem hiszem, hogy „Brüsszelt” alapjaiban meg lehet változtatni. Ez sokkal inkább egy kényszerű üzenet volt, hiszen egyértelmű: a magyarországi közmédián nevelkedett erdélyi magyar szavazóknak nem illik jót mondani Európáról, mert nagyrészük be van oltva. Az RMDSZ, jogosan, rosszat sem akart mondani, ezért belekényszerült a „vissza kell térítsük Európát az alapítók által megszabott útra” üzenet használatába. Az sem győzött meg, hogy le kell bontani a bürokráciát, mert ennek nagy részét Bukarest szabja meg, Brüsszel a mieink által előírt szabályok betartását kéri számon.

És végezetül, az sem győzött meg, hogy ott kell lenni az Európai Parlamentben, hogy hozzunk sok-sok eurót magyar ügyekre. Ezt egy jó pályázatíró cég talán még jobban is meg tudja csinálni.

Mégis elmentem szavazni, mert hiszek abban, hogy mindenhol meg kell tartani az etnikai képviseletet, hiszek abban, hogy Romániában az etnikai politikának (még sokáig) nincs alternatívája. Elmentem szavazni, mert meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok kollektív önbecsülése (vajon van ilyen?) padlóra került volna egy 4.99 százalékos eredménnyel. Most pedig elégedett vagyok a 6.5 százalékkal, a szórvány újjáéledésével, a szimbolikus csataterek megnyerésével, és az évtizedek óta nem látott 570.000-es szavazatszámmal.

Autópálya-építésről, optimista nézetben
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 232026 március 23, 11:32

Autópálya-építésről, optimista nézetben

Nemzeti sportunk az ország fejlődésének blamálása, én meg ezzel nem mindig értek egyet. Erről hallanak ma, időben elég messziről indítva...

Autópálya-építésről, optimista nézetben
Mindannyiunknak haza kell érni
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 192026 március 19, 13:21

Mindannyiunknak haza kell érni

Ismét megrázta a kolozsvári közösséget egy súlyos közúti baleset: a napokban egy fiatal nőt gázoltak halálra a járdán. Október óta ez...

Mindannyiunknak haza kell érni
Nem vagyok függő, csak a munkám ilyen!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 március 182026 március 18, 09:07

Nem vagyok függő, csak a munkám ilyen!

Reggel felébredek, felkapom a telefont: öt perc múlva nyolc. Gyorsan felpattanok, mert bár nem késtem le a reggeli műsor kezdését, azért...

Nem vagyok függő, csak a munkám ilyen!
Egyik csata a másik után
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 162026 március 16, 16:20

Egyik csata a másik után

Az Egyik csata a másik után, avagy One Battle After Another egy valódi apa-lánya történet, amelyben a múlt döntései és a jelen küzdelmei...

Egyik csata a másik után
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 március 162026 március 16, 14:32

Dokumentumfilm: Senki tanár úr Putyin ellen

Ritkán láthattuk olyan közelről az oroszországi hétköznapokat, mint ahogyan azt a Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilmben...

Dokumentumfilm: Senki tanár úr Putyin ellen
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 122026 március 12, 13:03

Ismeretlen ismerősünk: a diákmenzáról Mária, a szakács

Olyan ízekre törekednek a Hașdeu-menzán, amilyeneket a gyerekek otthonról jól ismerhetnek – mondja Topai (született Székely) Mária, aki a...

Ismeretlen ismerősünk: a diákmenzáról Mária, a szakács
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 március 52026 március 5, 13:02

Azok a fránya újságírók!

Je suis Charlie Hebdo! Emlékeznek még a közösségi médiát 2015-ben elárasztó, a francia szatíralappal szolidarizáló üzenetek...

Azok a fránya újságírók!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 február 262026 február 26, 15:49

Ismeretlen ismerősünk: Csongor, a fiatal borbély az Unió utcából

Csiszér Csongor az Apáczai-líceumban végzett közgazdaság szakon, és 3 éve dolgozik borbélyként. Unió/Memorandumului utcai munkahelyén...

Ismeretlen ismerősünk: Csongor, a fiatal borbély az Unió utcából